Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 2. szám - Péter Zoltán: A stilisztika tanításának kérdéséhez
52 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A német az egyetlen világnyelv, amelyet nagyobb sikerrel taníthatunk, mert elég sokan beszélik nálunk és a nagyobb városokban, a fiúk hallhatják is — no meg a zsidók mindenütt tudnak németül. Jó magam tengeren és szárazon Japánig utaztam és a némettel mindenütt boldogultam. Ez volna a gyakorlati oldala! Tudományos és művelődési szempontból is elsőrendű fontossággal bír, hogy a németet, amennyire csak lehet, a felsőbb fokon a régi óraszámmal megtartsuk, mert a németnek van a legnagyobb fordítási irodalma s így az ő tudásával megismerhetik tanítványaink az egész világ tudományos és szépirodalmi műveit. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt (talán ma is) egyetemi hallgatóink hogyan küzködtek a klasszikus auctorok német nyelvű magyarázatos kiadásaival; jobb német alappal tehát még a klasszikusok is nyernének a felsőbb, tudományos fokon. Általában kívánatos volna, hogy nemcsak a VII. és VIII. osztályban maradjon meg továbbra is a heti 3 óra, hanem hogy minél előbb érettségi tárggyá legyen a német a gimnáziumban is; az egyszerre nagyot lendítene az ügyön. Kezdettől fogva (1861-től) az volt és az maradt évtizedeken át és ma is ott volna a helye, mert erre a világnyelvre vagyunk leginkább utalva (tudományos, földi ajzi és gazdasági szempontból) s ez legkönnyebben hozzáférhető számunkra. A gimnázium célja nem gyakorlati, de ha a nemes szellemet gyakorlati haszonnal párosíthatjuk, tegyük meg! (Budapest) Vitéz Réz Henrik. A stilisztika tanításának kérdéséhez. A Református Tanáregyesület 1929. évi közgyűlésén a szakosztályi értekezletek vezető témája a túlterhelésnek manapság annyiszor hangoztatott problémája volt. Meglepetéssel hallottam ott, hogy a magyar nyelv tanításában nincs túlterhelés. Mindössze az irodalomtörténet tanítása okoz gondot. Ez is csak a legújabb kor, a ma irodalmának kérdése miatt, mert ennek tanítására éppen nincs idő. E nehézség különböző megoldási javaslatai közt szóba került az a gondolat, hogy a retorika tanítására szánt időből kell elvenni, hiszen arra úgyis sok egy iskolai év. A szolnoki reálgimnázium értesítőjének programmértekezése megállapítja, hogy a stilisztika és retorika tanítására felesleges egy-egy évet vesztegetni, egy év alatt is elvégezhető. így az irodalomtörténet tanítását már a VÍ. osztályban meg lehet kezdeni. Az alábbi pár sorban nem szándékozom részletesen megbeszélni atúlterhelés kérdésének néhány oldalát. Nem részletezem, hogy a túlterhelés rovására írandó az a tény is, hogy a középiskolából érettségivel kikerülők nagyobb része nem tud fogalmazni és nagy részük még helyesen írni sem. Ezt nem magam állapítom meg, hanem a Magyar Szemlé-ben
