Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 2. szám - Vitéz Réz Henrik: Maradjunk a régi mellett

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

5 L

Maradjunk a régi mellett.

(Megjegyzések a VII. és VIII. osztály német óráihoz.)

A legújabb Tanterv és Utasítások már 1926, illetve 1927-ben jelentek meg, de egyes tantárgyakra vonatkozó rendelkezéseitől csak most ijedünk meg igazán, amikor életbeléptetésük előtt állunk. így vagyunk a gimnáziumokra vonatkozó VII—VIII. osztályú némettel is, amelyet ezután csak heti 2 órában tanítunk. Hogy miképpen fogjuk a VII—VIII. osztály számára előírt nagy anyagot elvégezni és hozzá még havonként egy írásbeli dolgozatot íratni és kijavítani, azt nem tudjuk még. Akárhogy válogatunk a VIII. osztályban az irodalomtörténeti szemelvényekben és akárhogy rövidítjük az előírt auctorokat, hozzászámítva Schillernek 1—2 költeményét filozófiai lírája köréből — ez együttvéve nagy anyag. Pedig nem maradhatunk a szöveg puszta megértésénél, mert a német szellem lényegébe való bepillantás tulajdonképpen csak az irodalomtörténeti fokon van meg; az előbbi osztályokban inkább a nyelv szabályainak megismerése és azok használata és a könnyebb költői termékek megértése és ismerete a cél.

Kétségtelenül erősebb alapot hoznak a fiúk magukkal azáltal, hogy egy évvel előbb kezdik most a nyelv tanulását és a IV. osztályban heti 4 óra van, de mindez nem tudja pótolni a VII—VIII. osztály heti 3 órájának 2-re való csökkentését. Aki tanított már nyelvet heti 2 órában — tehát dolgozatírással — az tudja, mennyit lehet azalatt elvégezni. Az új Utasítások hangsúlyozzák ugyan, hogy „az élő idegen nyelvek az utóbbi évtizedekben, de főleg a nagy háború óta, világszerte fokozott jelentőségre tettek szert", de a heti óraszám nem érte még el a latinnak a felét sem (latin heti 45, német heti 20 óra) és a görög is még heti 2 órával több, mint a német (heti 22 óra), noha csak az V. osztálytól kezdve tanulják. Pedig a német nyelvi órákon is tájékoztatnunk kell az ifjúságot a német szellemi életről s hozzá a nyelvnek szóbeli és írásbeli használatában való gyakorlottságot is megkívánja a Tanterv. Ugyanaz a célja a klasszikus nyelvek tanításának, a nyelv szóbeli használata nélkül, de heti óráinak a száma több mint kétszer annyi. Magam a humanista gimnázium híve vagyok, de nem ilyen mértékben ; s éppen mert a klasszikus nyelvek ilyen nagy óraszámmal szerepelnek, talán legjobban lehetne az ő rovásukra megoldani a német nyelv kérdését. Van egy régebbi miniszteri rendelet, amely a szükséghez képest a német nyelv óráinak szaporítását más tárgyak rovására megengedi. Talán sikerül szerény soraimmal illetékes szakemberek figyelmét erre a kérdésre felhívni és egyházunk bölcs vezetősége autonom egyházi tantervében esetleg megoldaná az égető kérdést. A mi egyházi régi tantervűnk már kimondotta, hogy „német nyelvű magánolvasmányokról az osztálykönyvtárak gyarapításánál gondoskodjunk." (Pirchala 218. 1.) Most, hogy határainkat elviselhetetlenül szűkre szabták, nem elégedhetünk meg kevesebbel a modern élő nyelvek, különösen a német tanításában; így legalább a megvolt óraszámot kellene megmenteni,