Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 2. szám - Barcsai Károly: Az ismétlések

50 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE van szükség, Az ismeretek ilyetén megrögződését pedig csakis a többször megújuló és belső asszociációkra támaszkodó ismétlés biztosíthatja. Evégből az ismétlések számát bizonyos határok között nagyobb idő­közökre kell beosztanunk. A gondolkozó ember önkéntelenül is érzi annak szükségességét, hogy ismereteinek egy-egy területén időnkint szemlét tartson és emlé­kezetének elfakult elemeit fölfrissítse, megerősítse és újabb rendszerező munkájával szilárd keretek közé állítsa. Mert ami az ismeretrendszerben meglazul és a tartalom egységéből kikapcsolódik, az előbb-utóbb el is vész. A helyes irányú ismétlés az értelem, a rendszerező és megtartó erő fejlesztésére törekszik, nem lehet tehát a megtanult leckéknek vál­tozatlan újratanulása. Új szempontok, más irányú megvilágítás és az ismeretek egységes áttekintése adnak színt és erőt az ismétléseknek. Ezek a lélektani és pedagógiai szempontok irányítják az iskolát az ismétléseknél. Az ismereteket kapcsoló ismétlésekkel, koncentráció­val állandóan együtt tartani iparkodik, másrészt időközi ismétlések, nagyobb összefoglalások és áttekintések címén rendszeres ismétléseket is iktat munkarendjébe. E feladata közben is alkalmazkodik az egyes tárgyak természetéhez. A mathematíkai ismétléseknél pl. fődolognak azt tekinti, vájjon a tanuló logikája, átfogó képessége biztos, határozott-e? A fizika, kémia ismétlésekor főkép arra kíváncsi, vájjon a tanuló meg tudja-e világosan magyarázni a természeti folyamatok közti oksági kap­csolatot, törvényszerűséget? A leíró tudományok körében elsősorban az iránt érdeklődik, hogy a növendék tudása a valóság hű megismerésén és föltárásán alapszik-e ? Nemzeti irodalmunk történetének ismétlésénél különösen arra ügyel, ismeri-e a tanuló az egyes irodalmi korok törek­véseit, kiválóbb irodalmi alkotásait és ezek íróit? Ha ismeri, milyen hatással voltak azok reá ? A történelmi anyag ismétlésekor azt puha­tolja, vájjon a tanuló tud-e logikusan előadni, tud-e az események mélyébe bepillantani s azokból erkölcsi tanulságokat vonni ? Nem vesz-e el a részletekben? Hazája története megillette-e lelkét? stb. Szóval: az iskola nem elégszik meg a szóemlékezetre bízott reprodukcióval. Az elmondottakból következik, hogy az ismétlés állandó és időn­kint rendszeresen megújuló feladat; nem lehet egyszerre nagyobb idő­tartamra torlódó és erre egyoldalúan ránehezedő, erőszakolt eljárás. Az erőszakosság e téren megölője volna a tanuló munkakedvének, szellemi frisseségének. Az iskolai évvégí összefoglalásokat az évközi állandó ismétlések alapozzák meg. Az iskolai év végén a diákság egy részének mohó, ideges kapkodása csakis az összefoglalások céljának félreismeréséből eredhet. Az összefoglalásokra való olvatén készülés, amely csak szol­gai újratanulásra pályázik: idegölő és csakis múló, felületes eredmé­nyekre vezethet. Ne tévesszük szem elől, hogy az iskola az összefog­lalásokkal komoly pedagógiai célt tűz maga elé, de semmiképpen sem akar a növendékekre hosszú időre nyúló, meddő és unalmas terhet róni. (Győr) Barcsai Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents