Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 2. szám - Losonczi Zoltán: Lehr Albert emléke

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

41

kimutatta, hogy tulajdonképpen magyaros szerkezet. „Nem az a germanizmus — írja (Magyar Nyelv I. 261) —, amit a német is úgy mond, hanem az, amit a magyar máskép mond." Megvédi pl. a kiút szót is, melynek alkalmazásáért gróf Tisza Istvánt is megtámadták. Kimutatja, hogy a népnyelvben „a kiút-félék annyian vannak, mint a tenger hulláma vagy fövénye" (Magyar Nyelv III. 72—77). Egyes, mások szerint helytelenül alkotott nyelvújítási szavak jogosultságát is bizonyítja népnyelvi adatok segítségével. A láthatár szó esetében pl. számos oly kifejezést mutat be a nyelvjárásokból, melyekben a lát szónak névszói szerepe van (Magyar Nyelv IV, 391—3).

A népnyelv s a magyaros írók nyelve azonban nézete szerint a mai köz- és irodalmi nyelv gazdagabbá való tételének is legfőbb forrása. Gyakran fájlalja, hogy egyik-másik szólás, kifejezés már egészen feledésbe ment, s hogy számos a nyelvjárásokban fellelhető mondatszerkezet még egyáltalában nem jutott be az irodalmi nyelvbe. Eszményképe ily módon egy rendkívül hajlékony, mindennek kifejezésére képes, rokonértelmű szavakban és szólásokban, változatos alak- és mondattani szerkezetekben bővelkedő magyar nyelv. E gazdag nyelv valóban élt is Lehr lelkében, csupán nyelvtanát kellett volna megírnia. Bizonyos, hogy Lehr Albert volt hivatott a még ma is hiányzó, minden részletre kiterjedő tüzetes magyar leíró nyelvtan megalkotására. Hiszen egyes értekezései, mint pl. „Tárgyatlan igék tárgyas ragozása" (Magyar Nyelv

I. 127—130), „Már nem tárgyas s még nem tárgyatlan igék" (no. I. 261—4), „Még egy élő képző, melyről keveset tud az irodalom" (no.

II. 69—72), „Pénzül és atyafisága a népnyelvben" (no. IV. 97—108), „Számára és részére" (no. IV. 167—174), „Tíz év előtt, tíz év után" (no. VIII. 39—44, 78—82) valóságos fejezetek a nagy magyar leíró nyelvtanból. Egyes szó- és szólásgyüjteményei pedig (1. pl. „A részegség kifejezései", Magyar Nyelv VI. 42. skk., „A bctyárság kifejezései", no. X. 45—70, 90) szókincsünk nagy bőségéről tesznek tanúságot. Ha valaha el is végzik nagy leíró nyelvtanunk megszerkesztésének nehéz munkáját, Lehr összegyűjtött anyaga lesz majd a mű egyik főforrása.

A magyar népnyelv folytonos tanulmányozása azonban Lehrt más, de hasonlóképpen fontos munka elvégzésére vezette, Mind nagyobb vonzóerőt gyakorolt rá Arany költészete, a magyar néplélek e művészi kifejezője. Már nyelvtudományi munkásságának kezdő korszakában is, melynek főtere a Magyar Nyelvőr első évfolyamai, Arany magyarázattal is bemutatkozik. Igazításokat írva (1. VI, 64. skk.) Greguss ismeretes balladatanulmányához, a népnyelv segítségével látszólag egészen biztos megállapításokat dönt meg. így pl. kimutatja, hogy a „más veszi a vámot azon“ sorban (Both bajnok özvegye) veszi nem a. m. szedi, ahogy azt Greguss magyarázta, hanem arra vonatkozik, akit a vám tulajdonjoga megillet. A „Temetőben árva fiú apja Lepedőjét, szemfödelét kapja“ részletben (Árva fiú) pedig kapja Lehr szerint nem azt jelenti, hogy fölkapja, magára kapja, hanem csak azt, hogy kezébe kapja.

1880 felé egyre ritkulnak Lehr nyelvészeti cikkei. A Magyar Nyelvőrben a VII. évfolyamtól kezdve már csak elvétve található tőle egy-egy