Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 2. szám - Losonczi Zoltán: Lehr Albert emléke

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

45

mus virágjában volt Németországon. Az iskolához és a tanításhoz mindenki értett és boldog-boldogtalan foglalkozott vele. „De, — ahogy megjegyzi, — mig az emberek a nevelésben a jobbat keresték, elfeledték, hogy minden tanítás fogyatékos, amit nem hivatásos tanerők végeznek." Áz iskola és a tanítás tehát mégsem res omnium, hanem hivatalos és hivatásos egyének ügye. A magyar iskolának, itt elsőrenden a középiskolának, lehetnek és vannak is gyengéi és hiányai, de hogy struccmódjára orrát a homokba dugta volna és észrevétlenül száguldanának el felette a korok, évtizedek és évszázadok, azt mégsem lehet állítani. De nevetség és gúny tárgyává sem lehet tenni t rnáraival együtt, mint valami ostoba fajankót. A helyes utat, módot és célt, bizonyára megtalálja és derék nemzedéket nevel minden téren a köz szolgálatára, mintahogy cselekedte a múltban.

S. Szabó József.

Lehr Albert emléke.*

Az iskolai Toldi magyarázat megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmával.

Szinte nehéz még annak az elképzelése is, mennyire gazdag a mi magyar nyelvünk. A szavak, szólások kifogyhatatlan sokasága áll rendelkezésünkre. Mondatszerkezeteink is rendkívül változatosak. A nyers nyelvi anyaghoz pedig véghetetlen finomságig kapcsolódnak a jelentésárnyalatok. Ez a nagy gazdagság azonban nagyon is szétoszlik. Mindenkinek csak egy rész jut belőle, amely műveltség, foglalkozás, lakóhely és különféle egyéb körülmények szerint más és más.

Lehr Albert kivételes tehetségével szinte magába fogadta a mai magyar nyelvnek csaknem egész gazdagságát. Müveit olvasva valóban nem tudjuk, mi kösse le inkább csodálatunkat. Azt bámuljuk-e, mennyi rokonértelmü szót, szólást tud a legkülönbözőbb fogalmakra felsorakoztatni, avagy inkább azt, hogy ugyanannak a szónak, kifejezésnek mily' sok jelentésárnyalatát ismeri ? Vagy talán azoknak a rejtett mondatszerkezeteknek vizsgálatába merüljünk-e bele, melyekre egész sor példát mutat be ? Egy bizonyos: véghetetlen szeretet a magyar nyelv iránt, el nem lankadó szorgalom és munkakedv, a legcsekélyebb eltéréseket is észrevevő éles szem és ítélőképesség kellett ahhoz, hogy e tudós lélek ekkora nyelvkincs birtokába juthatott.

* Lehr Albert 1844-ben született Sárszentlőrincen. Az itteni ev. gimnáziumban kezdte meg tanári működését is. Később iskolájával együtt Bonyhádra került, 1873- ban pedig a budapesti ev. gimnázium tanára lett. 1898-ban nyugalomba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteleti tagjává választotta, a Magyar Nyelvtudományi Társaság pedig nyolcvanadik születésnapja alkalmával lelkes ünneplésben részesítette. Meghalt 1924-ben. A kegyelet és hála 1929-ben szép síremlékkel örökítette meg emlékét.