Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 2. szám - S. Szabó József: Az iskola, közönség, tanár és tanítvány
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 41 Az iskola, közönség, tanár és tanítvány. Az iskola, érthető okból, mindig egyik főtárgya volt és lesz is a kritikának. Ellene „mindegyre zúg, nem szűnt meg a panasz.“ A tanároknál amint Arany írja: Kedv, ifjúság, erő, szellem, vagyon Ma is gyakorta mindhiába vesz ... Kit e pályára Isten átka sodrott, Szívvérit ontsa bár, mint pellikán, Hálátlanságot növel magának. Különösen a középiskola és tanárai állanak a támadás célpontjában. Társadalom, időszaki sajtó, hivatalos és nem hivatalos konferencia, sőt még az írók is egyaránt bőven és gyakorta foglalkoznak dolgaival s nem egyszer teszik gúny, éle és karikatúra tárgyaivá. Ne gondoljunk mindjárt önző érdekre és rosszakaratra, pl. a szüleközönség részéről, hanem ismerjük el, hogy annak a nyilvánosságnak, amellyel az iskola ügyeit, főleg mondom a középiskoláét, hozzá nem értő emberek is per longum et latum tárgyalják, lehet jószándék is az indító oka. Mert hiszen a középfokú iskolákból kerül ki jórészben a nemzet intelligenciája, az a réteg, amely a magasabb és alacsonyabb műveltségűek között állva a maga tanultságával, józan gondolkodásával és jellemével hatalmas konzerváló ereje az államnak és a nemzetnek. Ha tehát ezért a középosztályért s ennek helyes neveléséért aggódó lélek vezeti a kritikusokat, akkor még a dillettantismust . is meglehet, sőt megkell nekik bocsátani. Még az sem ítélhető el, ha az iskola működését, az élettel való viszonylatban tekintve, teszik többen szóbeszéd tárgyává, Elvégre el kell ismernünk és méltányolnunk a non scholae, séd vitae discimus szállóigének a jogosultságát s a nyilvános tanintézetek nem vonhatók el a nyilvánosság ítélőszéke elől. Hogyha pusztán az élet realitásainak szempontjából vizsgáljuk a középiskolai tanítást és nevelést, sok fogyatkozást találunk benne, az nem kétséges előttünk. Megértjük, ha emiatt zúg a dilettánsok panasza, sőt még meg is szívleljük a panaszt, mert hiszen a szakembereknek is az a törekvésük, hogy a középiskola egyéb céljainak veszélyeztetése nélkül a tanítást és nevelést, lehetőleg, összhangzatba hozzák az élet követelményeivel. De... és itt a baj... a legtöbben nem gondolják meg, hogy a középiskola nem nevelhet pusztán a gyakorlati életnek, hanem alapot kell vetnie a felsőiskolai képzésnek is, Ha ezt elmulasztja, vagy nem teljesíti megfelelő módon, akkor kész a különböző akadé
