Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 167 Nivnice-ben született, de Magyar-Brodba való volt, mert szülei ott laktak s gyermek- és ifjúkorában ő is ott lakott. Dr. Rácz Lajos. 3. Hogy értsük ezt? 1. A családfő családi pótlékban részesült családtagjának halála után temetési segélyben részesül. A közoktatásügyi minisztériumi számvevőség állítása szerint azonban a protestáns felekezeti tanárt családi pótlékban részesült családtagja halála után ezen temetési segély nem illeti. 2. Köztisztviselő a lakásába bevezetett telefon használatáért kedvezményes díjat fizet, azonban a protestáns felekezeti tanártól ezen kedvezményt a postahivatal megvonja. Ilyen bántó különbség van Magyarországon tanár és tanár között? Általában köztisztviselő-e a magyar protestáns középiskolai tanár, vagy nem ? Faragó Bálint. 4. Hoover és a latin nyelv. A gyakorlati észjárásnak, a világi életrevalóságnak ugyan mi volna az igazi próbaköve, ha nem a klaszszikus nyelvek ismeretének minél kisebb mértéke, sőt ha lehet, teljes hiánya, legalább az úgynevezett életrevaló emberek szemében. Mivel pedig, ha valaki egyszer amerikai, pláne az Egye sült-Államok köztársaság-elnöki székébe fölülhetett, a közfelfogás szerint azt legalább is óceáni nagyvíznek kell a humánus tanulmányok szárazföldjétől elválasztani, s ha nem úgy volna is, bátran föl lehet róla tenni, még pedig, gondolják sokan — előnyére, hogy a latin grammatikát soha nem forgatta. Mennyire sántít néha ez a laikus logika, kitetszik, az új elnök személyéhez fűződő e kis adomából. Hoover Standfordban tanult írni, olvasni. Közepes, de igen eredeti diák volt. Csak gyakorlati értékű kérdések iránt érdeklődött. Ha tanítója más valamire akarta oktatni, mindjárt kést volt a mentséggel. „Ha az“, úgymond, „amit Ön nekem tanítani szeretne, benne van a kézikönyvben, mi szükség azt külön megtanulnom. Az illető könyv mindig a kezem ügyébe esik, majd kikeresem, mikor szükségem lesz reá. Vájjon szokták-e a vasúti menetrendet előre tanulmányozni? Egyszerűen felkapja az ember, ha utazni akar. így áll a dolog a tankönyvvel. Nekem, kérem, azt tanítsa meg, ami nincs benne.“ Egy tanár a latin nyelv titkaiba akarta beavatni. Hoover azt kérdezte tőle: Ugyan melyik országban beszélik ezt a nyelvet ? Biz' azt sehol se’ beszélik — volt a tanár rövid válasza. „Akkor hát kérem“, válaszolt a kis renitens, „miért akar engem vele gyötörni?“ És hogy-hogy nem, ez már az élet furcsa tréfája, — az okoskodó kisfiúból később mégis jeles latinista lett, amely kelletlenül fogadott útravaló, úgy látszik, a táskájában mégsem lehetett oly nagy teher, hogy attól az elnöki szék magaslatára föl nem tudott volna emelkedni ; azt az állítást azonban már csakugyan nem merem megkockáztatni, hogy éppen a latin nyelvnek köszönheti világi előmenetelét... F. L.
