Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Külföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 163 egyáltalán ki nem kerülheti. Az általános természetű vita, amibe nagynehezen beleerőltetik, mint a hinár karjaiból menekült hajó, — csakhamar a konkrét esetek, az egyes példák, a különös történetek, másszóval az élet folyóvízére siklik ki. Ezért sokan sajnálják, hogy a bölcsészet, sőt még a propedeutika sem szerepel a tantervűkben, nem úgy, mint a franciáknál, akik, lehet mondani, a körülményekhez képest elég alapos beavatást nyernek e téren. Nyelvük, irodalmuk, közgondolkozásuk, beszédjük innnen nyeri a maga sajátságos faji vonását, innen sokszor csodált és irigyelt eredetiségét, me kapó színét, csínját (a német ezt Eigenart-nak hívja). Az an0olok a sportnak rendkívüli fontosságot tulajdonítanak, sőt határozottan túlságba viszik s többre becsülik a komoly iskolai tanulmányoknál. Akárhány szülő büszkébb a fia sporteredményeire, mint a rendes tantárgyakban tanúsított előhaladásra. A „praefectusok“, bármily különösnek tetszik idegenek előtt, atlétikai tekintélyükkel boldogulnak legjobban, az juttatja őket hivatalhoz, az könnyíti meg a munkájukat s teszi hatásossá a szavukat. Egy kereskedelmi ház, vagy bank, mikor tisztviselőt választ, el nem mulasztaná, hogy elébb a jelölt sportértékéről ne tudakozódjék. Kivált a csónakázó sport körében nem ismernek határt. Sajnos, az eszköz könnyen céllá lesz előttük. Nem a testi vagy erkölcsi nyereség dönt akárhányszor, hanem a fogadás, a játék sikere, a „championság", vagy legalább is a megszokott versenytársakon való (űltétel, felülkerekedés. A résztvevők személye szerint az ilyen vetélkedésből vagy versenytéri szellem, vagy erkölcsi „sovinizmus" fejlődik. Az iskolai sport náluk, éppen mert túlságosan nagyra vannak vele s előtérbe állítják, sokat árt a növendék szellemi fejlődésének és ismeretekben gyarapodásának, s figyelmét, érdeklődését más irányba tereli. A franciák bizonnyal messze esnek az angoloktól, azért mégsem megátalkodott maradiak, csak óvatosak s nagyon vigyáznak, hogy hagyományaikat, életlehetőségeiket a könnyelműn befogadott igegen elemek meg ne bontsák, tönkre ne tegyék és főkép nemzeti, faji sajátságaik el ne gyengüljenek. A sport terén azonban az erkölcsi szempont sem utolsó. Az angol rendszer elsőbbségét, a mi világlátott franciánk udvariasan elismeri. Az ifjú, úgymond, felelősségérzetre így tesz szert leghamarabb. Az a nagy szabadság és eleven, szinte kiáltó testületi szellem, amelybe korán belekerül, mindenek előtt társas érzületére hat s ép ez hiányzik sokszor a francia fiúkban. Az angol sok olyat megtesz mestere szemeláttára, amitől a francia nevelőnek borsód/nék a háta. Azért rosszindulat nem rejtőzik mögötte és ha túlzásba megy is, feddő szótól észbekap. Míg a francia internátusokban lefekvéskor csend honol, az angol „senior-houses “rádiótól, grammofontól hangosak. A bentlakók „pyjamá"ban jönnek-mennek, játszanak. A felügyelő ritkán szól közbe. Mindamellett szépen helyreáll a rend magától. Törődnek egymás nyugalmával, amit különben, szükség esetén, hivatalos beavatkozás nélkül is tudna magának mindenik biztosítani. A francia internátusok nagy hibája, hogy a növendék hirtelen.
