Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
158 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE is, nemcsak meleg szív, hanem alapos szakképzettség és tiszta célkitűzés szükséges. Nálunk az irodalomban ennek a nemzetnevelő és egyházépítő nagy keresztyén gondolatnak Fináczy, Weszely, Kornis s a mi Imre Sándorunk és Szelényi Ödönünk a szószólója. E gyakorlati célkitűzés mellett német pedagógiai lexikonunk is bölcsen mellőz minden historizáló egyoldalúságot. Amint egyrészt bevezet p. o. egy Comenius Ámos lelki és pedagógiai műhelyébe, úgy másrészt alaposan tájékoztat a kísérleti pszichológia, földtani munkaoktatás, vagy a szorosabb értelemben vett nevelés újabb kérdései és feladatai felől. Mellőzi a lexikonok száraz stíljét és valódi élvezetet nyújt az egyes cikkek életeleven fejtegetése. Különösen tanulságos és érdekfeszítő egész kultúréletünknek szellemi alátámasztására való törekvése s a filozófia és a pädagogika határkérdéseinek figyelembevétele. Példák reá a következő kísebb-nagyobb cikkek: abstractio, affektus, analízis és szintézis, anthropozófia, esztétikai nevelés, autonómia és heteronómia, Bergson, művelés, karakterológia, Comte, darvinizmus, dedukció és indukció, deizmus, gondolkozás, Descartes, determinizmus, dialektika, Dilthey, egoizmus és altruizmus, empirizmus, entelechia, etika, stb., stb. Különösen szép cikk Bruhn tájékoztató cikke: Eucken Rudolf pedagógiai jelentőségéről. Kötetrcl-kötetre biztosabb és biztosabb kalauzul szolgál a mi lexikonunk mai pedagógiai helyzetünk folyton növekvő bizonytalanságában és sokágú széttagoltságában. Az arany középutat követi a mai bizonytalan érzések és tanácstalanságok labirintusában. Határozott célirányt követ minden színtelenség és jellemgyengeség bölcs mellőzésével és elkerülésével, Az egyes közlemények tájékoztatnak bennünket a pedagógia mai főbb problémái felől, mely antihistorizáló és praktikus eljárás csakis határozottan egységes élet- és vílágfelfogási alapon lehetséges. De ez a határozott világnézeti, evang, keresztyén alap oly szabad és széleskörű, hogy szükebbkörü jobb- vagy baloldali irányzat követéséről szó sem lehet, S ez bizonyára a határozott filozófiai megalapozással is függ össze, mely nemkevésbé előnyös oldala e pedagógiai lexikonnak. Mert minden nevelési munka ily filozófiai fundamentum nélkül, vagyis minden ú. n. „tiszta prakszis“, szükségszerűleg pedagógiai mesterségre vezet. Ilyen munkánál az építész szerepét a pallér vagy a kőműves veszi át. Elmélet és gyakorlat a pedagógia világában is kölcsönösen kívánják és feltételezik egymást. Az egyiknek a másik rovására való előnyben részesítése hatástalanná válik. Lexikonunknál melegen üdvözölnünk kell a bölcseleti teóriának a nevelő-oktatási prakszissal való egyesítését, szinte egymásba való fonását. A lexikonok egy új típusával van itt dolgunk, mely teljesen korunk égető szükségleteinek kielégítésére készült. A korábbi idők cédulakatalógus rendszeréből s az életrajzok halmazából biztos vezér lett a problémák életeleven fejtegetésében. Legalább a műre, mint egészre, és nem éppen az egyes közleményekre, főleg az egységes vezérgondolatra és annak gyakorlati megvalósítására vonatkozik a mi elismerő megjegyzésünk és kritikai megállapításunk.
