Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
154 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE séges egésszé forrasztva színdús és meleg képet mutat az iglói diákok életéről. Nagy többségüket maguk a volt osztálytársak írták, akiknek arcképe az egyes cikkeknél külön-külön is megtalálható. Néhány iglói tárgyú ábra is hozzájárul az emlékkönyv jólszerkesztettségének az öregbítéséhez. A szerkesztők, illetve szerzők díszes emléket állítottak munkájukkal alma materüknek, és az iglói gimnázium, valamint az iskola tanárainak a hírét emeli ez a kötet, melyben 30 esztendő távlatából is nagy-nagy ragaszkodással öleli körül őket a volt növendékek hálája. Dr. Szelényi Gusztáv. Kelemen Ferenc: Gárdonyi nevelői személyisége „Az én falum“ tükrében. Makó, 1929. 58. oldal. Ara 2’50 pengő. A szerző, mint Gárdonyi egyik lelkes híve, a nagy művészt, mint eszményképet állítja jelen művében a néptanítók elé, hogy Gárdonyi nyomán ne csak oktatók, de nevelők is legyenek. A kis mű voltaképpen Gárdonyi: „Az én falum“ című novellás kötetének kommentárja abból a szemszögből, hogy milyennek kell az igazi néptanítónak lenni. A nagy magyar genie rövid néptanítóskodásának emlékeiből csak ezt az egyetlen művét alkotta a „Kezdő tanítónak“ című két strófáján kívül, de ezt „Az én falumat“ azután méltán nevezi a Gárdonyi irodalom egyik legújabb s legnagyobb ismerője : Futó Jenő, a magyar néptanító valóságos kánonának. Valóban az is, De a „Gárdonyi nevelői személyisége“ sokat ígérő cím alatt inkább erről kellett volna írni a szerzőnek, sem mint „Az én falumat“ méltatni, mert értekezése főcímének tárgya így szétfolyóvá vált. Gárdonyi abban valóban örök mintaképe a falusi néptanítónak, hogy szerette a falut mindenestől, holott a múlt század nyolcvanas éveiben sokkal több visszataszító jelenség nyugtalaníthatta a falun, mint a mai falun a mai tanítót. Derűs, harmonikus életszemléletével a legeldugottabb dunántúli falun is meglátta az élet kicsiny dolgaiban a nagyot, a szépet, az örökkévalót. Szerette a gyermeket, a parasztot, az egyszerű, falusi életkörülményeket. A várossal való kacérkodás, az úgyvélt be nem érkezett ember nagyhangú, öntelt dicsekedése. folytonos elégedetlensége s ennek folytán az iszákosságba vagy kötelességmulasztásokba menekülés helyett: a szeretet adja nevelői személyiségének rúgóját és azt a pedagógiai alaphangot, hogy falun a tanító a legnagyobb ember, -mert ő ad a legtöbbet és nem ő vár és kap a legtöbbet. Van azonban Gárdonyi nevelői személyiségének egy másik determinánsa is, amely már sok vitára adhat alkalmat. Ha ugyan Gárdonyit nem mint íróművészt, hanem mint nevelői személyiséget vizsgáljuk, akkor behatóan vizsgálnunk kell az ő egyetemes, vallásos világnézetét is, mert enélkül éppen keresztyéni talajon nevelői személyiség nem létezik. A szerző is tudja ezt s Gárdonyi antropomorfizáló készségét semmiesetre sem tartja olyannak, mint ami nevelői célokat szolgálhatna. Ügy látszik azonban, hogy a szerző előtt nem állott elég világosan, hogy Gárdonyi a teljes ateismusból a teozófia felé fordult, teozófus volt. Innen
