Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom

150

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

belőle, hogy a három régibb intézet — Kecskemét nem közli ezt az adatot — alapítása óta 33489 növendéket tanított és nevelt. Ez a szám magában véve is fényesen igazolja leányközépiskoláink kultúrmunkájának súlyát és jelentőségét.

Ványi Ferenc dr.

Hazai és külföldi irodalom.

Leibniz: Újabb vizsgálódások az emberi értelemről. Fordította és magyarázó jegyzetekkel ellátta dr. Rácz Lajos sárospataki tanár. A gr. Vigyázó Sándor és Ferenc-vagyon jövedelmének felhasználásával kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1930. Nagy 8 r. 632. lap.

Ez a nagy mű, a filozófia világirodalmának egyik legkiválóbb terméke, a híres német bölcsésznek legjelentősebb és legérettebb filozófiai munkája — melyet általában Nouveaux Essais néven ismerünk — mint az Akadémia Filozófiai Könyvtárának I. kötete jelent meg, Értékes gyümölcse ez azoknak a mélyreható és alapos Leibniz-tanulmányoknak, amelyeket a tudós fordító éveken keresztül végzett. Tanulmányainak eredményeképpen már jóval előbb több becses dolgozat jelent meg tőle Leibnizról, így pl. a nagy filozófus halála 200 éves fordulóján (1916) a Magyar Filozófiai Társaságban tartott nagyszabású emlékbeszéde (1. Leibniz: Értekezések. Filozófiai írók Tára XX.) s ugyanazon évben Leibniz Gottfried Vilmos cím alatt a Protestáns Szemlében közzétett értekezése, melyben Leibnizot mint vallásbölcsészt és egyházpolitikust méltatta. Ebben adta elő részletesen azokat az érdekes reuniós és uniós tárgyalásokat, levelezéseket és munkálatokat, amelyeket a protestáns Leibniz egyfelől a katolikus Spinola Kristóf és Bossuet Jakab püspökökkel, másfelől a protestáns Jablonski-val és Molanussal folytatott. A synthetikus és eklektikus szellemű, minden téren a békét és kiegyenlítést kereső Leibniznak a kér. vallásfelekezetek egyesítését célzó törekvései akkor számos lelket megragadtak és széles körben nagy érdeklődést keltettek, de semminemű eredményre nem vezettek sem egyik, sem másik irányban.

Leibnizot a szellemi és erkölcsi élet óriási területét átfogó tehetségénél fogva korának minden problémája foglalkoztatta. Rácz Lajos a Nouveaux Essais-hez írt bevezetésben így jellemzi ezt a tüneményes embert: „egyfelől sokoldalú, széleskörű tudós, a legnagyobb polyhistor Aristoteles óta, — másfelől elsőrangú, átható szellemű gondolkozó, mély spekulatívelme; jogász, diplomata, történetíró, filológus, teológus, matematikus és természettudós egy személyben, és valamennyi téren gazdag, eredeti szellem, úttörő tudós és szakember, — s emellett egy önálló bölcseleti rendszer megalapítója." Kiváltságos szellemét és tudását kezünk alatti nagy műve mutatja legvilágosabban. E mű tulajdonképpen nem más, mint Leibniznek Locke híres művére: „An essay concerning