Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Pap Zoltán: Hogyan reformálnám én a középiskolát?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 139 elölni azokra, akik őket ezen pályák felé irányították. Ha a most V. osztályba lépőknek csak negyed része terelődik így el a „műveltség iskola“ felső tagozatából, rögtön szűnni fognak a panaszok, melyek újabban oly sűrűn hangzanak az eredménytelenség, a túlterhelés és a túlprodukció miatt. — A középiskola így megmaradhat rendeltetése mellett, hogy „az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészítse". — A középiskolának meg kell cáfolni azt a látszatot, hogy ez a kor attól kevesebb tudományt és több hasznosságot követel. A latin nyelv tehát minden középiskola felső tagozatában kissé csökkentett óraszámmal (5, 5, 4, 4) tanítandó. Enélkíil tudományos képzést elképzelni nem lehet. Nagyjában a ma is olvasott auktorok fordítása mellett régiségtani és irodalomtörténeti összefoglalásokkal kidomborítandó, hogy az általunk ma is élvezett műveltség megteremtői a keleti népek nyomán a görögök voltak és ennek a műveltségnek elterjesztői hazánkban is a rómaiak. Ha tehát ezt a kultúrát alaposan ismerni akarjuk, azt alapjától kezdve kell felépítenünk. Ha az emberi kultúrát egy folyton növekvő terebélyes fához hasonlítjuk, a felületes szemlélő ennek csak a koronáját látja és csak a legújabb hajtásaiban : a rádióban, a repülőgépben és a többi kétségtelenül hasznos és szép dologban gyönyörködik és talán hajlandó lenne a fát törzsénél elfürészelni, hogy még gyorsabban emelhető legyen; a mélyebb gondolkozás azonban tudja, hogy ennek a fának is vannak gyökerei, amelyekből táplálkozik és amelyektől el nem választható pusztulása nélkül, és szükségesnek tartja, hogy necsak a fa lombjainak, hanem gyökereinek is legyenek ápoló keitészei, tanulmányozói. A görög nyelv tekintetében azonban — sajnos ! — engedményt kell tenni a modern nyelvek és a természettudományok szükségessége tekintetében követelőző korunknak. El kell ismerni, hogy szükségünk van olyan ifjakra is, kik a nyugati népek nyelvének és kultúrájának ismeretével, vagy magasabb természettudományi és mennyiségtani ismeretekkel lépnek az életbe! Itt tehát bi furcatio, esetleg trifurcatio volna lehetséges! Szabad választást kell engedni a tanulóknak, hogy a görög nyelvet, vagy a második modern nyelvet válasszák; sőt választható lenne esetleg egy természettudományi (pl. kémia f ábrázoló geometria) ágazat is. A fentartó testületekre lehetne bízni, hogy mind a három tagozatot felállítják-e, vagy csak kettőt! Amely középiskolákban a görög és egy modern nyelv között lehetne választani, azok lennének a főgimnáziumok, amelyekben a modern nyelv és a természettudomány között, lennének a főreáliskolák és ahol mind a három ágazat megvolna, lennének a főreálgimnáziumok. (A hagyományos nevek megtartása dacára, egységes lenne a középiskola 1) — Mindhárom tárgy egyforma (osztályonként: 5, 5, 4, 4) heti óraszámban volna tanítandó. Minthogy ezeket a tárgyakat ki-ki kedve és hajlama szerint választaná és aránylag kevesen volnának a tanulók, valósággal szemináriumszerüen lehetne itt velük foglalkozni. Ezek a tárgyak rányomnák karakterizáló bélyegüket a tanulókra; volnának ó-klasszikus műveltségű, modern műveltségű és természettudományos műveltségű ifjaink anélkül, hogy a
