Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 10. szám - Renner János: Kepler tudományos jelentősége

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLÉ

133

Kepler tudományos jelentősége.

Háromszáz évvel ezelőtt, 1630. november 15-én egy kiváló természettudós húnyt el: Kepler János. Regensburgi sírját a város ostroma alkalmával feldúlták s csak jóval később, megértőbb korban emeltek méltó emléket annak a férfiúnak, aki csak az igazságot kereste hitben és tudományban s akinek bátorsága volt szembeszállni korának balítéleteivel.

Kepler lutheránus elszegényedett nemesi családból származott, 1571-ben született a würtembergi Magstadtban. Apja földmíves, korcsmáros és több hadjáratban zsoldos katona volt; a török háborúkban is harcolt és valószínűleg Magyarországon esett el. Az ifjú Kepler tehetségét nagyatyja, a weíli polgármester ismerte fel és közbenjárására ingyen végezhette tanulmányait a maulbronni gimnáziumban. 18 éves korában a tübingeni egyetem híres evangélikus fakultására került és papnak készült. Itt nagy hatással volt rá Mástlin csillagász, aki a matematika és a csillagászat iránt ébresztett benne érdeklődést, úgyhogy Kepler le is mondott a papi pályáról és Mástlin ajánlására Grácba ment a matematika és etika tanárának. Kepler mély vallásos érzületét, erős hitbeli meggyőződését nem érintette a teológiai pályától való visszavonulása. Mindig tántoríthatatlanul ragaszkodott protestáns hitéhez; pedig a gráci jezsuiták mindenképpen át akarták téríteni a katolikus hitre s életének sok viszontagságát protestáns volta okozta. Az ellenreformációnak, a vallási türelmetlenségnek korszakában felvilágosodott elmével a türelmet hirdette : megvédelmezte saját hitsorsosaival szemben XIII. Gergely pápának általa is helyesnek tartott nap tár ja vitását és nem volt hajlandó elátkozni kálvinista testvéreit, amikor később Linzben egyes túlbuzgó lutheránusok erre akarták rávenni.

Kepler nem maradhatott soká Grácban. Stájerország ura, Ferdinánd főherceg, a későbbi II. Ferdinánd a protestánsokat kiüldözte országából. Kepler elfogadta a híres dán csillagász, Tycho de Brahe meghívását II. Rudolf császár prágai udvarába. Itt eleinte Tychonak segített számolásaiban, majd Tychonak 1601-ben bekövetkezett halála után Kepler lett a császári csillagász. Bár anyagi gondokkal küzdött, minthogy fizetését csak részben és késve kapta meg, mégis lankadatlan buzgalommal dolgozott a Tycho által elkezdett s a bolygók mozgását leíró tabellá-