Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 111 lángoló Márton maga is latin íróvá, holott a Morál-hun még az is nehezére esett, hogy „magyarság“-át „a régen megdöglött deák nyelv szavaival megzavarni“ volt kénytelen. Egy kis pontatlanság van abban, hogy Márton fentebb említett „Systema“-ját Kornis „Kant rendszerét ismertető mű"-nek mondja, mert Mártonnak ez a munkája nem egyéb, mint a kantiánus Krug Fudanmentalphilosophia-\ána.k s System der theoretischen Phílosoohié-jának I— III. rövidített fordítása. Egy kis pontatlanságot láthatunk abban is, hogy Kornis Kant fejlődésének „vorkantische Periode“-ját említi (ami, úgy hisszük, csak elírás „vorkritisch" helyett), mint amelyben „az ő hatalmas géniusza is egészen a lapos Wolff-rendszer kereteibe illeszkedett.“ Hogy voltak a praekritikus Kantnak Wolffal kapcsolatai, azt minden Kant-kutató elismeri, de viszont egy teljes „beilleszkedés" után a kritikai korszakot csak „Deus ex machina“-val lehetne magyaráznunk, holott Kantnál ilyesmiről nincs szó, hanem fejlődésről. Kornis különben mint kritikai reálista meglehetős hűvösen kezeli Kantot, igv beszél a 78. oldalon „a pozitivizmus és kriticizmus negativ uralmáéról, a 80.-on „az ismeretkritika lelki aszályáéról, holott Kant a szívet-lelket átható, felmelegítő szociális ideálizmusnak is alapvetést adott — erkölcstanával! A redukciós eljárás önállóságának felismerését Kornis Paulerrel együtt a Sigwartnak tulajdonítja. Érdekes, hogy a redukció eredetének történeti nyomozásánál Pauler sem említi, sem a Bevezetés-ben sem a Logiká-ban, hogy a redukcióról ezen a néven már Leibniz is beszél „De Synthesi et Analyst universali“ című értekezésében, mint amellyel a gondolkozó „végül is azokhoz a primitiv (értsd : alapvető vagy végső) fogalmakhoz jut, amelyeknek, abszolúte véve, nincsen meghatározásuk, vagy legalább is nincs olyan, amelyet mi tovább megmagyarázhatnánk. Ebben a r e d u k c i ó b a n áll az a művészet, ahogyan a világos fogalmakkal bánunk’“ (A Buchenau-féle német fordítás nyomán, F. Meiner kiadás I. 41--42. oldalán.) Trócsányi Dezső. „A középiskolai tárgyak egymásra vonatkoztatása a gyakorlatban“. Megjelent dr. Böhm Dezső szerkesztésében. Értekezések, írták a budapesti evangélikus leánykollégium szaktanárai. Budapest, 1930. A Fébé nyomása. Nagy 8-ad rét. 92 lap. Megrendelhető a Kókai Lajos könyvkereskedésében. Bolti ára 5 pengő. Tiszta jövedelem a budapesti evangélikus leánykollégium építési alapjának gyarapítására szolgál. A magyar középiskolák ma igen súlyos feladat előtt állanak. Sokat és bőven kell tanítniok, mert nemcsak tárgyaik szaporodtak meg, hanem az egyes tárgyak terjedelme is szélesedett, A mai nemzedéknek többet kell tanulnia és tudnia, hogy a fejlettebb viszonyok között jobban el tudjon helyezkedni és becsülettel megállhassa a helyét nemzetfenntartó hivatásában, mint a 20 év előtti nemzedéknek. Mindazok, akiknek módjuk és alkalmuk van betekinteni a középiskola sok ágú munkájába, akár mint a középiskolák felügyeletével megbízott tanférfiak vagy középiskolai igazgatók, kötelességükből kifolyólag hivatalosan, akár mint
