Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 108 iával, Kisfaludy K. halálával meg is szűnik, hogy a polilikának engedje át a nemzeti élet fölébresztése és munkába állítása terén a főszerepet. Ez a rövid vázlata Farkas könyvének, mely könnyed, világos stílusával oly vonzó olvasmány, hogy mindvégig leköti érdeklődésünket. Nagy mértékben hozzájárul a mű vonzóvá tételéhez, hogy a mű tele van új, friss nézőpontokkal, amelyeket Farkas az irodalomtörténeti vizsgálatra alkalmaz, s amelyek nem egyszer új, meglepő világot derítenek a tárgyalt kérdésre. A dolgozat gerincét, mint említém, a táji és felekezeti szempont alkalmazása képezi, vagyis a dunántúli és tiszavidéki irodalom eltérő, olykor ellentétes jellemének egyfelől az eltérő táj (ez alatt nemcsak a föld külső alakulatát érti, bár ez is különböző hatást gyakorol, hanem a vidék lakóinak a 16. század óta eltérő fejlődését, életviszonyait, lelki világát), s másfelől az eltérő vallási hovátartozás (a dunántúliak katolikusok, a tiszavidékiek reformátusok) adja meg a magyarázatát. E két szempontot szerzőnk a felölelt 60 éves korszak minden írójával szemben alkalmazza s az legtöbbször eléggé helytálló magyarázatot nyújt az illető író vagy költő lelki arculatáról. Legtöbbször, de nem mindig, — nem már csak azért sem, mert hisz' a Dunántúl is vannak jóravaló protestáns írók és költők (Kiss J., P. Horváth Á., Berzsenyi, Péczeli, Fábián, Stettner), a Tiszamentén pedig katolikus írók (Dugonics, Gvadányi, Baróti Szabó, Desewffy); de érdekes jelenség másrészt, hogy mind az előbbieknél, mind az utóbbiaknál érvényesül a vallási affinitás elve, mert az előbbiek jórészt Kazinczy hívei, az utóbbiak jórészt a dunántúli katolikus írók naprendszerébe tartoznak, Ezt a kényes kérdést, a felekezeti szempontnak az író egyéniségében és gondolkozásában való érvényesülését szerzőnk teljes elfogulatlansággal tárgyalja, mind a két félnél teljes tárgyilagossággal méltatja annak vallási szempontjait. Ilyen új szellemtörténeti szempontok még: a Kassai Magyar Társaság szellemtörténeti jelentősége (a szintézis túlkorai volt, most még nem sikerülhetett), a városok katolikus német polgárságának jelentősége (a külföldi műveltség, a német irodalom közvetítése), az írók falusi elszigeteltsége, a városi élet után való vágyódás, Pestnek, mint irodalmi központnak, asszimiláló hatása, a közönség, mint az irodalmi élet új tényezője, a katolikus alsó papság irodalmi jelentősége, az írók társadalmi helyzetének fokozatos megváltozása, az egyes írók visszahatása a romantikus hatásra, a nemzeti érzés, történeti érzék fokozatos kialakulása, a dunántúliak optimizmusa, a tiszavidékiek pesszimizmusa, a városi németség magyarosodása, a nemzetiségek öntudatra ébredése, bécsi és olasz hatások, Göttinga és Jena, az irodalmi elmélet és gyakorlat szétszakadása, a német romantikusok érdeklődése a magyar történeti tárgyak és a magyar népköltészet iránt, közvetlen külföldi irodalmi kapcsolatok, a Himnusz és a Szózat összevetése. Az egész mű, amint végigolvassuk, úgy hat reánk, mint egy nagy ankét, melyben a szerző szembeállítja a tárgyalt kor íróit egymással s nemcsak azt tárja elénk, hogy ezek az írók irodalmi szereplésük folyamán hogyan éreztek egymás iránt, hanem azt is, hogy egymástól el-
