Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Rácz Lajos: Törökök, osztrákok
96 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Habsburg-ház 400 éves uralmát, a bécsi udvar magyarországi kormányzását (tessék csak megróbálni az osztrák miniszterek, a Khleslek, Ampringenek, Kollonicsok, Kaunitzok, Metternichek, Schwarzenbergek, Bachok, Schmerlingek, vagy csak a magyar földre kiküldött kormányzók magyarnyelvű levelezéseit összeszedni és kiadni!), Takáts S.-nak e kérdésre nézve is ellentétes felfogása, mely nem tud a bécsújhelyi, pozsonyi, eperjesi, aradi vértörvényszékekről, a magyarság vezetőinek rendőri ellenőrzéséről és bebörtönzéséről, a magyar nemzet germanizálásáról és fojtogatásáról, a nemzetiségek letelepítéséről1 és favorizálásáról sem megfeledkezni, mely az elmúlt századok felekezeti harcaiban is a bécsi udvar kezét látja? Én úgv hiszem, igen bajos lenne azt az arányszámot, amennyivel a bécsi kormány 1526-tól 1686-ig, sőt 1825-ig pozitíve és negative kevesebb kárt okozott a magyar nemzetnek, mint a török megszállás, pontosan meghatározni, de ha meg lehetne is, a kettő között akkor is csak percentuális differenciát találnánk! Eddig azt hittem, hogy a törökpárti magyarokat csak a 16—17. században bélyegezték meg, nevezték rossz hazafiaknak, de e bírálatból azt látom, hogy a törökpárti álláspont, mutatis mutandis, ma is kárhoztatást von az illető fejére! * E hevenyészve papírra vetett sorokhoz, utólag, gondolkozva kissé a kérdés fölött, még a következő tételeket fűzhetem hozzá : 1. Habsburgí í. Ferdinánd királlyá választása óta a törökök legtöbb, Magyarországra hozott hada, vagy Magyarországon keresztül vezetett hadjárata végső céljában a Habsburgok világhatalmának megtörésére vagy gyöngítésére irányult, s így a Habsburgok magyar királyi uralkodásának Magyarország itta meg a levét. 2. Erdély története, mely a 16. és 17. században a Habsburgok uralma nélkül török protektorátus alatt állott, szintén fényesen igazolja a fenti tételt, mert Erdély e másfélszáz év alatt kevéssé részesült török pusztításban. 3. A vasvári béke bizonyítja, hogy a császári hadvezérek vagy nem akartak, vagy nem tudtak kellő energiát kifejteni a magyar föld megvédelmezésére, a törökök visszaszorítására. , 4. A török uralom alatt a magyaroknak sem nyelve, sem vallása nem forgott veszélyben, sőt — amint láttuk — a magyar nyelv udvarképessé lett, a portán is magyar tolmácsok működtek, a 16. és 17. század, részben e miatt is, a magyar irodalom virágzásának kora; e korban az evangélikus s kivált a református egyház (melyhez a 16. század végén a nemzet többsége tartozott) szabadon fejthette ki a nemzet erőit. A török politika nem bántotta a magyarság lelkét, szellemét. 1 Csak e napokban, szept. 17-én mondotta Nékám Lajos, a budapesti egyetem rektora, rektori, székfoglaló beszédében: „1. Lipót mindenféle szedett-vedett, fertőzött embercsordát telepített hazánkba, mert a bécsi udvar Magyarországot olyan deportálési területnek tekintette, ahová az Ausztriában összefogott naplopókat, kéjnőket tolvajokat letelepíthette.“
