Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Rácz Lajos: Törökök, osztrákok
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 97 A hódoltsági lakók szabadon közlekedhettek az anyaországbeliekkel, papjaik, tanítóik, tudósaik állandó összeköttetésben voltak, a református papokat és rektorokat a magyarországi református kollégiumokból (Sárospatak, Debrecen) hordták a hódoltsági eklézsiák ; még a szerzeteseknek is megengedték a törökök a vallásos missziót s így tarthatták fenn a kevésszámú katolikus híveket és egyházakat. Ellenben a bécsi kormány és exponensei, ahol csak megvethették lábokat, ott eltiporni igyekeztek a magyar nemzet lelkét és lelkiismereti meggyőződését, főleg a protestantizmust. 5. Gondoljuk el, mi lett volna a magyar nyelvből, magyar irodalomból, az evangélikus és református vallásból, ha — mondjuk — a 16. század végén a török hatalom összeroppan s kénytelen örökre kivonulni Magyar- és Erdélyországból ? Az önálló erdélyi fejedelemség azonnal megszűnik, a bécsi udvar a két magyar hazában szabadon űzheti magyarirtó és germanizáló, eretnekirtó és jezsuita szellemű térítési politikáját! Vájjon maradt volna-e ily körülmények közt a 18. század végére magyarul gondolkozó és magyarul beszélő ember a hazában, ha a szatmári béke után, III. Károly és Mária Terézia uralma alatt is, amikor, a katolikus történetírók szerint, az újjáépítés, a konszolidáció munkája folyt hazánkban, a bécsi kormány politikája folytán csaknem a pusztulás szélére jutott a magyarság, s még a német származású és buzgó katolikus érzésű Toldy F. is azt mondja: csoda, hogy ki nem veszett a magyar nyelv s azt csak a tiszamelléki kálvinisták mentették meg! Hát mi lett volna itt az önálló Erdély és a félelmetes török hatalom nélkül a fanatikus Rudolf, II. Ferdinánd és I. Lipót uralma alatt ? Milyen lett volna az 1660-tól 1703-ig terjedő 43 év, ha így is árvízként pusztított az országban az osztrák hatalom, versenyezve, hogy a törököt utolérje a pusztításban. 6. Nagyenyed városát 1704-ben a labancok, 1849-ben az oláhok, Losoncot 1849-ben az oroszok égették fel és pusztították el; az oláhoknak és szerbeknek köszönhetjük a zalatnaí és bácskai mészárlásokat, ezek mind Bécs szövetségesei voltak! 7. A törökök által elpusztított vidékek benépesítésére a bécsi kormány, mint láttuk, mindenféle népséget jónak látott, csak a régi magyar tulajdonosokat igyekeztek minél tervszerűbben kirekeszteni. „Gyarmatosokul az ország elnéptelenedett részeinek új betelepítésére legalkalmasabbnak vélte a neo-acquistica commissío a németeket, különösen az ausztriaiakat, hogy ezzel az ország, vagy legalább annak tetemes része németté tétessék, a forradalomra és nyugtalanságra hajló magyar vért mérsékelje a német, s örökös királya és ura iránt való rendíthetetlen hűségre és szeretetre bírja.“ (Szalay—Baróti: A magyar nemzet története. III. köt. 452. lap.) 8. A nemzetiségek pártfogásáról, azoknak a magyar nemzeti törekvések ellen való felbujtásáról, felhasználásáról (különös jutalmakkal és kedvezmények kilátásba helyezésével) már szólottám. Ha valaki megírná a Habsburg-ház történetét, tekintettel a nemzetiségi kérdésre, a nemzetiségek szarvának tervszerű nagyranövelésére, illetőleg a ma
