Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Rácz Lajos: Törökök, osztrákok
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 95 Mensus eiam coelos, nunc terrae metior umbras, Mens coelestis erat, corporis umbra iacet. (Elve eget mértem, most mérem a földi sötétet, Szellemem égbül eredt, föld fedi most tetemem.) Mig geniusával az óriási világegyetem messzeségeit járta és kutatta, teste a kicsiny földecskén csak a pihentető sírban nyert nyugodalmat. Kiváló tanár, örökéletű természettudós, akinek óriási szelleme ma és minden időben világol s örökérvényű marad. A regensburgi Walhalla dicsőség csarnokában a legnagyobb germán szellemek között van Kepler is. Németországban több emlék hirdeti nagyságát s most, halála 300 éves fordulóján, mindenfelé meggyújtják fölötte a kegyeletes és hálás emlékezet szövétnekét. A hűséges Linz, ahol életéből legtöbb időt s legnyugalmasabb éveket töltött és ahol a Landesarchív-ban és Landesmuseum-ban nagyon sok szellemi hagyatékát őrzik, ezekből a múzeum dísztermében nagyérdekü és értékű kiállítást rendezett emlékére. — Mi magyar protestáns tanárok is hálás és fölemelő érzéssel emlékezzünk meg a háromszázados évfordulón a kiváló protestáns tanárról, tudósról és törhetetlen hitvallóról s boruljunk le bámulatos elméjének és tudományának nagysága előtt. S. Szabó József. Törökök, osztrákok. Tutóczi József a Nyugat szeptember 16-i füzetében (429—430. 1.) Takáts Sándor Hangok a múltból című művét ismertetvén, megrója mind e munkát, mind Takáts S. egész történetírói munkásságát, mivel műveiben a török hódoltság korát, a törökök magyarországi szereplését egy és más oldaláról rokonszenves színben tünteti fel. „Bár mindig a tényékhez, az anyaghoz igazodik, mindig közvetlen, egykorú forrásokból, főleg levelekből merít, mégis : történetszemlélete lényegében romantikus. Lépten-nyomon meglátszik rajta a Jókai hatása ... a múlt értelmezésében és értékelésiben (hiába a Salamon F. és Szekfű, meg Móricz Zs. új, deromantizált reálizmusa)." Én e méltánytalan bírálat ellen szót emeltem a Nyugat október 1-i számában (Észrevételek egy bírálatra, 501. 1.). Előadtam, hogy „vájjon csak a romantika sugallja-e ezt a történetszemléletet Takáts S.-nak, nem inkább a történeti oklevelek beszélő adatai mondatják, Íratják vele ezeket? Nem époly jogosult-e az ő felfogása, aki a török hódítás korának emberiesebb, reánk magyarokra nézve kedvezőbb vonásait is meglátja (meglátta pl. azt is, hogy a török basák az alárendelt magvar hatóságokkal magyarul leveleztek s ki is adta A budai basák magyar levelezését, I. köt.), mint a másik, mely abban csak a magyarság irtását, a magyar föld pusztítását látja? S nem époly jogosult-e azzal a történelmi szemlélettel szemben, amely a magyarság szerencséjének vallja a
