Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 9. szám - S. Szabó József: Dóczi Imre

92

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

Ami azt jelenti, hogy bármely kiváló ingenium keveset ér stúdium nélkül. Dóczi a folytonos önképzés és tanulmányozás által olyan ismereteket szerzett, hogy egyaránt otthonosan érzi magát úgy a humánus, mint reális iskolai tananyagban és tantárgyakban. Pedagógiai képzettségével és látókörével is messze kimagaslik. Vegyük ezekhez még gazdag élettapasztalatát és mély bölcseségét, akkor meg fogjuk érteni azt a rendkívüli hatást és sikert, amelyet több mint három évtizedes vezető és irányító állásában és tisztségeiben elért, úgyhogy működése a tiszántúli egyházkerületben valósággal korszakalkotónak, országos viszonylatban is méltán kiemelkedőnek mondható.

Hivatását mindenkor, mint az erkölcsi derékség puritán képviselője, mint félelem- és gáncsnélküli férfi, mint hozzáférhetetlen jellem, minden emberi tekinteten felül álló szigorúsággal és igazságossággal teljesítette. Itt már nemcsak az antik világ Caíó-ját, hanem sokkal inkább Kálvin követőjét látjuk benne, azét a Kálvinét, aki a törhetetlen meggyőződés és egyéni felelősség példaképe. Tanácskozó asztaloknál, iskolákban, vizsgálatokon tanácsos társai, tanárok, tanulók egyaránt megérezték Dócziban az elvek tántoríthatatlan bajnokát, a szigorú, de igazságos ítélőbírót, aki egyedül csak lelkiismeretének szavára hallgat. A lelkiismeret, mint mindenek fölött álló objektiv erkölcsi hatalom, mint kategorikus imperativus, jelentkezik nála. Ezzel a hatalommal mindig békés egyetértésben és nyugalomban élte életét, mert annak szavát áthághatatlan erkölcsi törvénynek tekinti. Ez a törvény sokszor ellentétben állhat az emberi gyöngédséggel és kímélettel, de mindenekfolött az opportunitással és megalkuvással, követőjét azonban belső lelki egyensúlyban és harmóniában tartja. E harmóniának fenntartása, kétségkívül, nehéz, mert sok önmegtagadást, aszkézisig menő lemondást, türelmet és szigorúságot követel attól, aki önmagában bírja. Dóczi is, akár a munka teljesítését, akár annak értékelését tekintjük, önmaga iránt volt a legszigorúbb és legkíméletlenebb. Feladatát mindig a legnehezebb oldaláról nézte és végezte, pihenést soha nem ismert.

Egyéniségének jellemző és uralkodó vonásaiból, külső és belső megnyilvánulásaiból egyaránt kitűnik, hogy valósággal vezetésre és kormányzásra született és hivatott ember. Tanügyi kormányzatának sok alkotását és érdemét lehet felsorolni, így oh az 1883. évi XXX. t.-c. alapján létrejött teljes gimnáziumok adminisztrációjának, belső rendjének, tanulmányi szervezetének, tanítási és fegyelmi eljárásának kifejlesztését, megszilárdítását és egyöntetűvé tételét; egységes tanári közszellem létrehozását és fenntartását; a harmonikus iskolai és tanári együttműködést; az iskolák igazgatásának a folytonos változásoktól, kezdetleges járatlanságoktól és ingadozásoktól való megszabadítását s lehető állandósítását; a tanári állás és munka hathatós védelmét és megbecsültetését. Nagyra értékeljük a középiskolák és tanáraik érdekében hivatalos állásából folyólag a különböző hatóságokhoz intézett számos tartalmas felterjesztését, a hivatalos látogatásai alkalmával előadott szakszerű, hatékony és tanulságos észrevételeit, az egyházkerület előtt évről-évre tett, szellemben és nyelvben egyaránt klasszikus jejentéseit,