Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
26 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE a legjobban, főleg azért, hogy az ifjúság nagy problémájának megismerésén kívül a Spranger-probléma is tisztázódjék s ő maga, valamint pedagógiai értéke is kellő és tárgyilagosabb megvilágításba helyeztessék a magyar pedagógusok közönsége előtt. (Bupapest.) Gaudy László. Ifj. Szász Károly: A mi nótánk. Versek. (Az Aurora kör magyar irod. társaság kiadása Budapest, 1929.) Amikor kézbe vesszük a kötetet és elolvassuk az ajánlást, első gondolatunk a visszaemlékezésé. A nagy Szász Károlyra emlékszünk, a fényes tehetségű költőre, műfordítóra, akinek költészete elévülhetetlen értéke az egyetemes magyar kultúrának. És gondolunk a nagy református püspökre, akinek puritán egyénisége a magyar protestantizmus legnagyobb értékeihez tartozik. Ha való az, hogy az erkölcsi nagyság a legigazabb emberi nagyság, akkor méltán mondhatjuk, hogy Szász Károly a legnagyobb magyarok közül való volt. Most amikor a költő püspök születésének százados fordulóját elértük, reméljük, hogy a magyar ref. egyház az egész protestantizmus és az egyetemes magyar kultúrát képviselő tudományos intézeteink bizonyára megtalálják a módját, hogy méltóképen ünnepeljék meg ezen nagyemberünk emlékét, Mert erre az ünneplésre nem Szász Károlynak, hanem nekünk van igen-igen nagy szükségünk. Ifj. Szász Károly kötete „egy csokor virág" akar lenni a nagy költő emlékének. Teljes tisztelettel adózunk annak a megható kegyeletnek, amelyet a fiatal író nagy őse iránt érez. Ezzel biztosítja a maga számára teljes erkölcsi rokonszenvünket. Sajnálattal kell azonban másfelől megállapítanunk, hogy ezt a csokrot legfeljebb művirágként fogadhatjuk el. Száz lírai vers épen elég ahoz, hogy szerzőjének tehetségét minden lényeges vonásaiban bemutassa. Elolvasván a kötetet, az összhatás kiábrándító, majdnem lehangoló. Ifj. Szász Károly tehetsége egészen közepes, lírája konvencionális. Van egy pár költeménye, amely kivág a többiek közül s ezekre tekintettel nem mondhatunk föltétien elutasító ítéletet. Az azonban bizonyos, hogy a kötet egészben véve nagyon gyenge. Sem az értelmi erő, sem az elképzelés ereje nem megy túl az átlagon. Jósolni nem lehet; azonban már ebből az egy kötetből megállapítható a fiatal író egy olyan hibája, amely megmarad valószínűleg a jövőben is; ez pedig a képzeletszegénysége. Lehet, hogy sok tanúlással el fogja mélyíteni témáinak intellektuális értékét és ezen a réven tisztes sikereket érhet el. Istentől adott eleven képzelő ereje azonban nem lesz soha, vagy legalább is nagyon szerény mértékben lesz. Á kötet több szakaszra oszlik. Vegyük mindenekelőtt a vallásos szakaszt „Az ő nyomában“ címűt. Nincs ennek a vallásos költészetnek semmi megihletö ereje. A formaszerű vallásosság egyenértékű a holt vallásossággal. Már pedig itt keresve se lehet találni semmit, ami túlmegy a sablonkeresztyénségen. A bibliás képek, bibliás gondolatok tűz és belső meggyőződés ereje nélkül jönnek egymás után. A kritikus
