Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 27 nak a maga hűvösebb álláspontjáról nézve a szürkeség, a lerdűlet hiánya tűnik fel csak, de a hívő lélek bizonyos erkölcsi megütközést is érezhet a nagyszerű témák erőtlen kezelése miatt. Némi kivételt talán csak az Összetört szívek és A kereszt alatt c. költemények képeznek. Előbbiben a gondolati, utóbbiban a hangulati tartalom figyelemreméltó. Nem mondhatunk több jót „A mi nótánk“ csoportról sem, amely a hazafias verseket foglalja magában. A költő szidja ellenségeinket, akiket „szennyes áradat, hamiskártyások, fíliszteusok, vadak, csőcselék, szemét“ stb. jelzővel illet és magasztalja a magyarságot, „a bűnös, gonosz világ szenvedő Krisztusának“ nevezvén bennünket. Tagadhatatlan, hogy közben a fajtájához való ragaszkodásnak számos szép és tiszta jelét adja, ami méltán ébreszt rokonszenvet. A hazafias költésnek ez a módja azonban mégis a legolcsóbb és legkülsőségesebb, Vlai társadalmunknak inkább a Széchenyi féle „kritikai hazaszeretetre" volna szüksége és ez százszor inkább megfelelne a nagy Szász Károly emlékének, mint az a mód, amit most vázoltunk. Esztétikai tekintetben ugyanazt mondhatjuk, amit az előző szakaszról. A többi vers is a középszerűség szintjén áll. Dicséretes kivétel: Az éj halvány vándorai, az egész kötetnek legerősebb alkotása. Van még nehány darab, amely nem annyira az esztétikai érték, mint az általa ébresztett erkölcsi rokonszenv révén tarthat számot nagyobb tetszésre. Meg kell említeni : van a kötetben egykét vers, amely Ady óriási árnyával akar hadakozni. Teljes jóakarattal figyelmeztetjük az írót, hogy ezt azonnal átmenet nélkül és örökre hagyja abba. Nemcsak hogy egy parányi tárgyi igazsága sincs, de komikus hatást ér el. Összefoglalva: a kötet legnagyobb értéke erkölcsi érték, a benne megnyilatkozó tisztaszándékú jóakarat. Ez a jóakarat bizonyára meg fogja találni az utat, amelyen hasznára legyen a magyar kultúrának. A költészet, de legalább is a líra valószínűleg nem az az ut, amelyet az írónak követnie kell. Fehér Gábor. Dr. Böhm Dezső: Kis zenetörténet. Bp. 1929. 58 o. Iskoláink speciálódásával olyan tantárgyak tanítása is szükségessé válik, amelyekre egyetemeinken előkészítés alig található. Ilyen a zenetörténet is s hogy Böhm Dezső egy ilyen különleges munkamező művelését tűzte ki célul, a protestáns iskolai legszebb tradíciót ültette át a múltból a jelenbe, azt az időt, amikor tanáraink sokoldalú szakképzettsége tette értékessé magát az iskolát. Leánykollégiumunk nagy értéke a zene és müvészcttörténelemben való helyes és ügyes tanítási módszere és tananyagbeosztása. Különleges képesség és dicséretre méltó elismerés szállhat magára a családra, mely önmagában bírja mind a kettőt. A magyar zeneirodalom és önálló zenetörténet különösen napjainkban igyekszik kipótolni az elmúlt évtizedek hiánymit s a munka alapján azt állapíthatjuk meg, hogy joggal kér helyet ebben a táborban szer
