Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 25 teket nyújt. Ezen elvi föltételek szigorú mérlegelése után azt mondhatjuk — de természetesen ez a legegyénibb felfogás —, hogy jóformán felesleges munkát végzett a mi két érdemes és értékes kollégánk. Legyen szabad az ifjúsági irodalom két érdekességére emlékeztetnem, a magyar ifjúság ügyeit szívükön viselőket. A Pál-uccai fiúk és a Légy jó mindhalálig c. regények semmi olyan problémát nem tárnak a mi ifjúságunkról a felnőttek elé, mint amilyeneket könyvünk i mint legfontosabb kérdéseket állít elénk. Minden nagy fejezetnek és minden gondolatsornak a mélyén a pubertás és sexualitás kérdései szólalnak itt meg. Hűséges pedagógusnak ismerem magam, igyekszem az ifjúság leikéhez nagyon közel férkőzpi s állíthatom azt, hogy a magyar ifjúságnak nem annyira érett kérdése ez. Szerzőnk tényleg megemlíti azt is, hogy ő a német középosztály ifjúságát látja maga előtt s legfeljebb csak örömünknek adhatunk kifejezést, hogy a hű helyzetjelentések megismerése után azt mondhatjuk, hogy a magyar ifjúság lelkisége más és jcbb. Annyiban érték a könyv és a fordítás, hogy ezt a negatívumot, melytől óvnunk kell az ifjúságot, megismertette velünk. Örömmel állapíthatom meg azt is, hogy éppen a drezdai iskola-egyesület jubileumi ülésén, amikor a Freud tanításával divatba jött s könyvünkben is többször található pszichoanalitikus kérdéseket vonatkoztatták a pedagógiára, az egyik egyszerű, de mélyen vallásos lelkű falusi tanító azt mondta, — nem érti, hogy ennek a kérdésnek olyan keretet adnak, mely értékén felül becsüli meg s ő az egész kérdést az eredendő bűn megvilágositásában látja, a gyermekek és ifjúság yilágában is s így érthetően más megoldásokat lát maga előtt. Utalhatnánk arra is, hogy Spranger a német ifjúsági mozgalmakat egyoldalúan figyeli csak. Aki tisztán akar látni ezekben a kérdésekben, az ő könyve mellett föltétlenül figyelemmel kísérje Erich Stange irodalmi műveit s azokból sokkal megnyugtatóbb benyomásokat szerezhet. Nem vagyunk egy véleményen Sprangerral az ifjú vallásos fejlődése c. fejezetében megírottakkal sem s aki ebben tisztán akar látni, találhat olyan valláspedagógusokat, akik az ifjúság ismeretéből egészen más következtetéseket vonnak le. Mindezek dacára azonban kívánjuk, hogy a felnőttek és a pedagógusok táborában ennek a könyvnek minél nagyobb tábora legyen. Örülünk annak is, hogy prot. tanáregyesületünk tagjai ilyen áldozatkész és önfeláldozó kedves munkában sietnek iskolaügyünk támogatására. Ha sokan elolvassuk és megismerjük e könyvnek tanításait, talán éppen taszító példái segítenek minket ahhoz, hogy ifjúságunkhoz leereszkedve s őket igaz mivoltukban megismerve ne úgy kezeljük őket, mint ahogy e könyv szerint az ifjúságot kezelni kellene. Kétségtelenül van ebben a bírálatban sok egyoldalúság. Némely jelentős fejezetet egészen figyelmen kívül hagytam, amelyet nem ránk tartozónak Ítéltein meg, mert azt hiszem, hogy erről a könyvről és Spranger lélektanáról sok érdemes kartársam fog nyilatkozni, talán éppen egészen ellentétes megvilágításban, aminek a fordítókon kívül én örülnék
