Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom

24

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

előírtakra szorítkozik, de azért a lényeget nála mindenütt megkapjuk. Tóth Antal viszont sok olyat ád, ami nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de mégis szívesen vesszük, pl. a filozófusok tanításának bővebb tárgyalását, mint Bacon, Descartes, Locke, Herbart. Nagyon érdekes, amit ő, a nem prot. ember, a reformációról mond (194.), míg Molnár ezen fejezete tárgyilagos, de igazi melegség nélküli Melanchtont pedig teljesen kifelejtette. Helyes gondolat volt Tóthnál a pogány és keresztyén életfelfogás szembeállítása, bár az általa adott párhuzam nem kielégítő, viszont Molnár túlröviden bánt el a keresztyénséggel, holott itt meg kell lenni valami átmenetnek a tkpi középkorhoz.

Beosztás tekintetében Molnár könyve áttekinthetőbb, általában nyomon követi a művelődéstörténeti korbeosztást. Csak a legutolsó fejezetekben a sajátosan neveléstörténeti beosztást: ped. realizmus, ped. naturalizmus, Helyes Molnárnál az, hogy minden fejezethez a magyar iskolázás történetét csatolja, míg Tóth a magyar vonatkozásokat csak az intézmények történetében öleli fel és ott is túlröviden. A pedagógia új irányait is Molnár világosabban tárgyalja, míg Tóth nem az általa elfogadott 6 irányt ismerteti, hanem jóval többet.

Apróbb tévedések mindkét, különben olvasott és teljesen tájékozott szerzőnél előfordulnak. A régi pécsi egyetemmel kapcsolatban mindkettő említi azt a tévedést, hogy hallgatói a mohácsi vészben estek el. Nem vetettek tehát ügyet Békefi R. fontos tanulmányára. (Bpest 1909.) Tóthnál néhány kellemetlen tévedés okvetlenül javítandó, Sokratesről pl. azt mondja, (19. lap), hogy mielőtt az ítéletet végrehajtották volna, méregpoharat ivott. “ Veszély Ödönt aped, naturalisták között említi meg, Mítrovics Gyulát pedig az esztétikai nevelés c. fejezetben, mert esztétikus és Schnellert meg több más magyar pedagógust egyáltalán nem említ. Hiánya Tóth könyvének az is, hogy irodalmi repertórium nála nincsen, holott ez Molnárnál majdnem teljes; amint általában az ő könyve az, mely arányosabb és tudományosabb igényeknek is jobban megfelel. Kiemelendők még Molnárnál „a történeti emlékeztetők“ és „a megbeszélésre alkalmas tételek.“

Összefoglalólag mondhatjuk, hogy minkét szerző derék munkát végzett s hasznos könyvet bocsátott közre, mely tankönyvirodalmunk nyeresége és akár segédkönyvnek, akár szakkönyvtáraknak való beszerzésre nyugodtan ajánlható. Sz. 0.

Spranger Eduárd: Az ifjúkor lélektana. Fordították: Nagy Miklós és Péter Zoltán. Mezőtúr, 1929. 338 nagv oktáv oldal.

Akik még emlékeznek arra a nagy irodalmi és pedagógiai sikerre, amelyet Förster magyar nyelven is jól ismert munkáival elértek s akik ismerik azt a szíves fogadtatást, amelyben Bühler Sarolta könyve részesült, vájjon ugyanilyen nagy vágyakozással tekintenek-e Spranger magyar nyelven megjelent könyvére ? Minden idegen műnek a lefordítása csak akkor indokolt, ha az adott tárgykörben a könyv tényleg újat ad, vagy pedig annak a különleges körnek vagy nyelvi egységnek, amelyet a fordítással megajándékoznak, tényleg pozitív ismere