Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

27

természet-, föld-, állat- és emberszeretet, a teremtő Isten iránt való hálás szeretet, alázatos tisztelet, e-hatalmas Ürnak akaratán való megnyugvás, aki „bir az egész földdel és minden benne élőkkel“, kinek „az egek beszélik és nyilván hirdetik az erejét“, akiben „bíztunk eleitől fogva“, aki gondot visel minden ő teremtményére.

E könyv minden magyarnak kedves, különösen a növekedő ifjúságnak feltétlenül szükséges olvasmánya, melyben Mühlbeck Károlyinak a valósághoz hű rajzai szemléltetik a körengetegből álló nagy városban élő ifjú magyar előtt ismeretlen, attól sohasem látott kúlgémet, kútostort, kútkávát, itató vályút, gulyát, ménest, nyájat s pásztoréletet. Akinek nincs alkalma vagy módja bejárni a hortobágyi pusztát, annak e könyv rajzokkal együtt elébe varázsolja a Hortobágyot a rajta levő élettel együtt. F. B.

L. V, Mansilla: A pampák utolsó vad indiánjai. Világjárók: utazások és kalandok. Fordította: Halász Gyula. 27 lappal, 1 térképpel. Franklin-Társulat. Budapest.

Észak Amerikáról, az ottani indiánokról sakat olvastunk gyermekkorunkban. Dél-Amerika indiánjait újabban állították ezek az érdeklődés homlokterébe. Négy-öt jó munkát is találunk róluk. Steiner Károly műve Braziliába visz, Nordenskiöld 2 munkája az Andok vidékére kalauzol, Agostini pedig a Tűzföldct írja le. Mansilla műve azért érdekel bennünket, mert a pampák életébe világít bele. A pampák legnagyobb része Argentínába esik. A terület, amelyet Mansilla leír a rankélék földje. A rankélék az araukán-indiánok egyik törzse. Már csak 8000 lehetett a számuk 1875 táján.

Dél-Amerika felfedezői a XVI. században lovakat és marhákat is vittek magukkal Európából. Ezek az állatok elszéledtek és rohamosan elszaporodtak a jó legelőkön. Ezek a gazdátlan állatok csalogatták a pampákra az indiánokat.

Az állatbőrökkel való kereskedelem óriási arányokban fellendült a XVIII. században Az erópaiak a pampák hatalmas területeit bekerítették. Ezekben az országrésznyire terjedő karámokban megindúlt az állattenyésztés. A legkitűnőbb állattenyésztők a gancho-k voltak, az. európai apák és indián anyák fiai. Ezek a félvér indiánok valósággal mintha erre a férfias mesterségre születtek volna, Egész külön gaucho nyelv keletkezett: a spanyol nyelvnek és az indián nyelvnek sajátságos keveréke. Ez lesz a közvetítő nyelv az egymást nem értő indiánok és spanyolok között. A gauchok — névleg katholikusok. Nyelvük is, vallásuk is eggyé forrasztja őket. Se nem spanyolok, se nem indiánok.

A gaucho-k és az indiánok általában ellenfelek voltak, már csak azért is, mert érdekeik ellentétesek. Örökös volt köztük a súrlódás. Mindegyik magának igyekezett megkaparitani a gazdátlan nyájakat.

Ä gazdátlan marhák és lovak a művelődés térfoglalásaival egyre kevesbedtek a paompákon. Az indiánok előtt 2 út állott: vagy ráadják ők is a fejüket, mint a fehérek, a földmivelésre és állattenyésztésre, vagy pedig a lókötők szabad mesterségét folytatják. Kevesen fanya-