Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

25

ki. Dr. Veress Endre neve nagyon előnyösen ismeretes már régebbi kutfőkiadvánvaiból és monográfiáiból is. Mi protestáns tanárok pedig eddig is különleges figyelemmel kisértük bámulatos munkaerejét és munkakedvét a bár állami alkalmazásban volt, de származásánál és gondolkozásánál fogva mindig közénk tartozó pályatársnak számos irodalmi vállalkozását és nem kevesebb erkölcsi sikerét.

Ez a vállalata, miként a korábbiak közül is a legfőbb, protestáns történeti szempontból szintén folgal magában érdekes adatokat. így p. o. azt, hogy a budai bírónak már 1558 előtt volt „magyar bibliája“ (persze bizonyára csak részlet belőle) (166. 1.). Gyalui Torda Zsigmond neve is több ízben fordul elő egyes iratokban, úgyszintén Blandratáról és az erdélyi reformáció történetében oly nevezetes szerepet játszó Csáki Mihály kancellárról is történik említés épen felekezeti szempontból. Az erdélyi ellenreformációra is találhatók benne jellemző vonatkozások. És az erdélyi román protestánsok egyik püspökének, Tordasi Pálnak 1569. júl. 2-án, juttatott adományra vonatkozólag kiadott okmányt (1. Magyar Prot. Egyháztört. Adattár Vili. évf. 157. 1.) érdekesen egészíti ki az ezen kötet 292—3 lapján közlött újabb, 1570. nov. 4-éről keltezett adománylevél.

A gyűjteménynek legtöbb darabja latinnyelvű, vannak aztán benne olasz, magyar és románnyelvű iratok is. Közlési módszerük a tudományos igényeknek mindenben megfelelő s a könyvnek nyomdai kiállítása is elsőrendű. Méltó elismerés és dicséret jár érte a szerkesztőjének nemcsak a tudomány nagymérvű gyarapítá ért, hanem azért is, hogy megtalálta a módját, miképpen tudja közkinccsé tenni hazánk történetének ily nagybecsű forrásait sivár hazai viszonyaink között. Várva várjuk a következő köteteket. Historicus.

Szép Ernő: A Hortobágy. Mühlbeck Károly rajzaival. Budapest. Singer és Wolfner kiadása. (A kinyomatás évének jelzése nélkül.)

Nem tehetek róla, de úgy érzem ezen könyv olvasása közben, hogy gyermek vagyok. Igen! Gyermek lettem újra... Nem csoda. Hiszen 60—70 év előtti élményeim elevenednek meg újra lelkemben. A Nagykunság egy szerény városába képzelem magamat. Kimegyek a várost köröskörűi övező gyepre. Szabad mennem akármerre. Nincs csősz. Nincs kerülő. Nem taposom senkinek egyéni birtokát. Itt szabad vagyok. Tiszta, felhőtlen, derűit az ég. Északnyugatra a kéklő Mátra, keletre a kékes nagyváradi hegyek sötétlenek. Északról, délről, nyugotról nagy-nagy-messze távolságban a kék eget látom leborúlni köralakban a földre... Micsoda terűlet! Egyenes. Sík. Semmi szem-zavaró nincs rajta. Mélységes csend. Szabad a gondolat. Lefekszem hanyatt a földet borító bársonyos fűre. Nagyon magas az ég. Hol egyik, hol másik pacsirta emelkedik szinte merőlegesen az ég felé folytonos csicsergés közben. Hálálkodik a neki adott örömért, a természetben élvezett gyönyörűségért, a szabadságért, a napi eledelért. Oh természet! Óh dicső természet! Óh dicső Teremtő! Jóságos gondviselő Isten! Gazdag tárházat adtál a földben és a föld színén a Te összes Teremtmé