Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom
22 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE megállapításaira és kiemeli elmevizsgálati eljárásait, amelyekkel iskolát alapított. Készülékei (a mnemometer, tudatfantom, kranio-kephalograph, mikrostat és testometer) általános elterjedtségnek örvendenek. Legnagyobb kihatású érdemei e kiváló tudósunknak a gyógyítópedagógiai és orvosi pszichológia terére esnek. A sok értekezés közül csak néhányra, a hozzánk pedagógusokhoz közelebb állókra utalhatok. így Kollarits I. (az ú. n. Ranschburg-féle homogén gátlásnak a lelki folyamatokban való szerepével foglalkozik. Focher L. kimutatja, hogy e törvény színingerekre is érvényes és az érzetek területén is hat. Indász A. elismeri a modern alaklélektan eredményeit, de azért a teszteljárásokat is fontosaknak tartja. Schmidt F. kimutatja a nyelvbotlások lélektani gyökereit. Nagy L. a pedagógiai pszichológiát pedagógiai biológiává akarja kibővíteni. Mester I. Freudlélektani rendszerének forrását Janet tanításában mutaja fel. Révész H. a gyermekorvosok pszichológiai kiképzését kívánja, stb. A tartalmas kötet méltó büszkesége a magyar tudománynak, feltárja az alkalmazott pszichológia óriási területét (tkp. csak a törvényszéki pszichológia nincsen érintve !) és egyben feltünteti azt az örvendetes fejlődést, hogy az orvostudományokban is a nevelői gondolat kezd érvényre jutni. Az impozáns mű a legszélesebb körök érdeklődését érdemli meg. Szelényi Ödön. Karácsony Sándor: A tanulás mesterfogásai. Ez a könyv nagyszerű meglepetések fűzére; az olvasó alig tudja rendezni vagy rétegezni őket, ha be akar számolni róluk. Elsőnek talán mégis azt kell tenni, hogy tudományos munka létére úgy olvastatja magát, mint egy regény, olyan lenyűgöző az első laptól kezdve. Ha még olyan mindennapi volna is ez a jelenség, — ám hol vagyunk ettől! — akkor is nagy dolog volna, főleg ha meggondoljuk, hogy a könyv mindenekelőtt diákoknak, egészen szabatosan: középiskolás diákoknak van szánva, akiknek — mindenki tudja — a legjobb is éppen csak hogy tűrhető. Mennyire otthon kell lennie tárgyában és azok lelkének ismeretében annak, aki így tud írni! Olyan otthon, mint a művésznek ; olyan szabadnak, olyan úrnak kell lennie mindenek fölött és úgy kell szeretnie, amit ír és akinek írja. De az igazi meglepetések ezen túl jönnek, ezen belül vannak. A diák, ha szeme elé talál vetődni ez a könyv, csak úgy mint szülője vagy tanára amilyen mohón, éppen olyan természetesen arra kiváncsi: hogy lehet hát a legkönnyebben és legbiztosabban legyűrni a szegény ezerfelé rángatott és nem minden tárgyat egyformán kedvelő értelemnek azt a fránya sok gömbháromszögtani meg fizikai képletet vagy a görög rendhagyó igéket, mindenesetre, hogy hogyan lehet a leggazdaságosabban tanulni a könyvnélkülit, meg effélékre. Nagyon valószínű, hogy sokan egyenesen mágikus és csodás hatást remélnek e mesterfogásoktól. Mindezt a didaktikai tájékoztatást meg is kapják a könyvtől becsületesen, kimerítően de — ez az igazi meglepetés, ámbár az
