Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Koncz Aurélné: Évzáró beszéd a debreceni ref. leánygimnáziumban
14 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Évzáró beszéd* a debreceni ref. leánygimnáziumban. Tisztelt közönség! Kedves növendékek! „Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje Telék el a múlandóságnak“ ! Ismét eljutottunk Isten segítségével a gyorsanfutó időben egy iskolai év végére, mely gazdag volt eseményekben. Fény és árny, ború és derű váltakoztak benne. Az iskolai életnek is megvolt öröme— búja; megvoltak nagy reménységei, melyekkel szeptemberben útnak - indúltunk, s melyek közűi sokat beváltotta Mindenható, de nagy csapások is értek, melyek a tanárok és tanítványok lelkét egyformán érintették. Atyai jó tanácsokkal, útmutatásokkal indított el az új esztendő útjaira boldogemlékű igazgató tanácsi elnökünk Szele György nagytiszteletű úr, ki iskolai életünk minden mozzanatát figyelemmel kísérte, ki mint jó apa őrködött mindnyájunk felett s kinek tanácsa, buzdítása ösztönzött, helyeslése megnyugtatott, hogy jó úton járunk. Megszoktuk, hogy iskolai életünk legapróbb eseményeit is elébe tárjuk s ő mindig készséges lélekkel hallgatott meg és sohasem bocsátottéi megnyugtatás, segítség, támogatás nélkül. Ennek a megértő, iskolánkat szerető atyai szívnek verése megszűnt s vele mi is elvesztettük legerősebb támaszunkat. Hetekig aggódtunk életéért s kértük a Mindenhatót, hogy gyógyítsa meg súlyos betegségéből s tartsa meg Öt számunkra, de Isten beláthatatlan bölcsesége másként határozott. Április 21-én felemelte magához a jó és hív szolgát, minket ezzel is tanítván az akaratán való megnyugvásra. Iskolánk tanárkara és ifjúsága sírva állta körül ravatalát s kísérte koporsóját a debreceni reformátusok tízezreivel együtt a húsvéti feltámadástól illatozó temetőbe. Nemes életének példája, emléke nagy tanúlságúl maradt mindnyájunkra, hogy őt kövessük a gondolkozás és érzés emelkedettségében, a hazafiság önzetlenségében s az Isten akaratán megnyugvó, alázatos szelídségben. Emlékét áldjuk, amíg csak élünk. Iskolánk életének utolsó küzdelmes 10 esztendeje telt el az Ö kormányzása alatt. Felettünk is megnehezedett az élet; nekünk is voltak háborús sebeink, de az Ö bölcsesége minden bajon átsegített s energiája, nem lankadó kitartása, ösztönzése, agitálása nagy mértékben hozzájárúlt ahoz, hogy egyházunk súlyos időkben is fel tudta emelni ezt a szép, új iskolaépületet, melynek létesítése nehéz lett volna a Szele György lelkesedése nélkül. Márványtáblánál, aranybetűnél maradandóbban él és fog élni e falak közt emléke és szelleme, mely irányt jelöl számunkra a folytonos fejlődés és haladás útján. ‘Iskolai alkalmi beszédeket nem szoktunk közölni lapunkban. Most kivételképen közöljük ezt a kivételesen szép és tanulságos évzáró beszédet, hogy a nőnevelés iránt érdeklődőknek bepillantást nyújtsunk a legnagyobb magyar ref. nőnevelő intézet életébe, szellemébe.
