Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Koncz Aurélné: Évzáró beszéd a debreceni ref. leánygimnáziumban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 15 Isten iránti hálával köszönjük, hogy nyomdokaiba méltó utódot állított a főtiszt, dr. Révész Imre lelkipásztor úr személyében, ki ugyanolyan hűséges szeretettel és apai gonddal vette át és tölti be az igazgatótanács elnöki tisztét és a protestáns nemzeti nőnevelés szent ügyét éppenúgy a szívén viseli, mint megdicsőült elődje. Tanárkarunk és az egész Dóczy-intézet ragaszkodó tisztelettel és bizalommal fordul feléje s munkálkodására Isten áldását kéri. Más, drága kötelékek is fájón szakadnak meg ez isk. év végével! 54 évi fáradhatatlan és példaadó, elismeréstől kísért közmunkásság után nyugalomba vonói a református középiskola éltető lelke, erős oszlopa, mindnyájunknak mestere, tanítója dr. Dóczi Imre középisk. felügyelő úr, kinek többet köszönhetünk, mint amennyit meghálálni képesek vagyunk. Különösen sokat köszönhet neki leánygimnáziumunk, mely az O tervei, tanácsai és útmutatásai szerint létesült. O vezette és irányította munkásságunkat, erősítette erőtlenségünket és könnyűvé tette a haladás útját, mert az akadályokat jóságos atyai keze útunkból elhárította s mi csak követtük a Mestert, aki mindig előttünk ragyog, mint éltünk sarkcsillaga. Óh hadd tegyünk ma vallást róla, hogy a mi jó a mi munkásságunkban, az azért jó, mert őt követjük, s ami hiba, az azért az, mert nem volt erőnk eszményünkhöz felemelkedni. Szelleme mindnyájunkat megnemesített s hivatalos iskolalátogatása 33 éven keresztül a tanévnek igazi nagyhete volt, az áhitat és vallomástétel ünnepe, mert éreztük, hogy a Mester jár a tanítványok között. Gyermeki ragaszkodással tesszük lábai elé a hála és tisztelet hervadhatatlan örökzöldjét s kérjük a jó Istent, hogy adjon éveihez éveket, hogy még sokáig élvezhesse jó egészségben a szív és lélek nyugalmát s bölcseségével, gazdag tapasztalataival lehessen ezután is példaadónk és útmutatónk a nemzeti művelődés munkálásában. Jelentős és kimagasló eseménye volt a tanévnek a vallás- és közoktatási miniszter úrnak iskolánkban tett látogatása. Ez történelmi esemény volt, hiszen 100 éves leánynevelőíntézetünk küszöbét először lépte át Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, ki néhány óra személyes tapasztalatai alapján tisztább képet alkotott magának az iskolánkban élő szellemről és az itt folyó munkáról, mint a legterjedelmesebb írásos és statisztikai jelentések száraz adathalmazából. Hisszük, hogy meggyőződött népes iskolánk hivatásáról s kedvezőbb időkben és megfelelőbb anyagi helyzetben újból segítő kezet fog nyújtani az Alföld eme kulturális erősségének teljes kiépítésére. A miniszter úr látogatása örömünnep volt. Ilyen örömünnep volt mindnyájunkra nézve ebben a tanévben az is, hogy a közbizalom városunk polgármesterét, igazgatótanácsunk érdemes tagját, dr. Vásáry István urat ültette a debreceni egyház fögondnoki székébe. Tiszteletünket és ragaszkodásunkat küldöttségileg tolmácsoltuk a főgondnok úr előtt, ki megígérte, hogy érdeklődéssel fogja kísérni munkásságunkat s magas állásában készséggel támogatja a debreceni protestáns nőnevelés fontos ügyét. — A főgondnok úrnak is jóakaratába ajánlottuk iskolánk további kiépítését.
