Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Külföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 237 adja vissza: Mater a Coriolano petivit, ut rediret. Az efféle travestiának érdekes mintája a 23. zsoltár első verse : Te dominum, veneror ! Quis te pastore carebit? Campos in virides pastum me agis ad liquidosque fontes! Tu recreas animum! Tu propter honorem labi non pateris rectoque in limité ducis! A metempsichosis a travestia felsőbb foka. A mondatnak a tartalmon kívül lelke is van, amely a másik nyelvben új testet ölt. Ide azonban nemcsak nyelvismeret kell, hanem mélyebb lélektani tudás is. Példa rá Catullus 85 verse: ,,Odi et amo: quare id faciam, fortasse requiris; nescio, séd fieri sentio ac excrucior.“ A lelkét is, ilyenformán adja vissza az értekező: „Gyűlöllek, szeretlek egyszerre. Ezt a kétséget te talán nem érted. Én magam sem, hanem érzem és belepusztulok." A költő lelke lüktetése érzik e kétsorosban. Talán már magában nagy nyereség, ha belátjuk, mennyire lehetetlen ilyen sorokat egyáltalán lefordítani. 2. Bismarck vom Standpunkt der Kellogs-Pakts címen (Lehpr. 2. f.) Lőtschert tanúim, tanácsos, az 1866-i német-osztrák háború tárgyalásának befejezte után a VII. o. (Untcrsecunda) növendékeivel némi állampolgári tanulságokat próbált megjegyeztelni. A párbeszédes alakba öltöztetett minta-leckének gondolatmenete ekkép adható vissza: Az 1866-i háború Bismarckot a legnagyobb német államférfiúnak s egyszersmind a régi politikai iskola mesterének mutatta. Ma meg a háború utáni új politika álláspontjáról érdekes őt vizsgálni. Bismarck célja a német egység volt a nemzetiségi elv alapján, bár csak részben sikerült. A használt eszközöket maga Bismarck jelöli meg félreérthetetlenül két mondatban. Az egyik : „Poroszország fogyatkozásait elébb-utóbb ferro et igni kell meggyógyítani." A másik : „Nem beszédek, nem többséghatározatok döntik el az idők nagy kérdéseit, hanem vér és vas." A háború, szerinte a nemzeti politika megengedett eszköze, s tulajdonkép nem egyéb, mint „a politika folytatása más eszközökkel.“ Bismarck eszközei bizonnyal nem volnának hasznavehetők, mióta a Keliog-szerződést aláírtuk 1928. aug. 27-én. Ez a szerződés száműzi a háborút; innen a háborút száműző egyezségnek is hívják. (Kriegáchtungs Pakt.) Csupán két szakaszból áll: az első megtiltja a háborút, mint a nemzeti politika eszközét. A nemzeti politikát a Népszövetség intézi. Az a háború tehát, amelyet ez a szövetségtörő ellen visel, az ú. n. megtorló háború (Sanctions Krieg) törvényes. A második szakasz a perlekedő feleket békés eszközökre szorítja. Ilyenek: a jó szolgálatok, vizsgáló bizottságok, közbelépések (demarchok), tárgyalások, szerződések, döntőbírósági ítéletek. A Kellog-egyezséget a Népszövetség azért nem tette fölöslegessé, mert az utóbbi, nem általán tiltja a háborút, csak megneheziti azzal a követelménnyel, hogy a tagok közt felmerülő vitás pontok előbb a szövetség színe elé terjesztendők. Nem is tartozik minden nép a kötelékébe, pl. az amerikai Egyesült Államok sem.
