Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 231 lásos nevelés hangoztatása kóros tünet. (Nálunk akkortájt lett a teológia diszdoktora!) A következő hónapokban az „Evang. Reichseltern verband" és a „Gesellschaft für ev. Pädagogik“ tartott konferenciát az ország minden részéből összegyűlt 500 főnyi képviselő jelenlétében. Ezen nemcsak szembeszálltak a miniszter nyilatkozatával, hanem tiltakoztak minden törekvés ellen, mely az ev. iskolák ellen irányul s kimondták, hogy a keresztyén szellemű nevelésért és tanítóképzésért mindent elkövetnek. Ebben a nagyjelentőségű világnézeti harcban igen tiszteletreméltó részt vállal az egyházi és vallásos nevelés érdekében a „Gesellschaft für evangelische Pädagogik", mert tudatában van annak, hogy milyen nagy szerepe volt mindig az ev. egyházi nevelésnek a német szellemi életben s hogy „az ev. nevelés nem áll ellentétben a modern pedagógiával.“ Alapítására az új német alkotmány iskolai törvénye s általában a változott politikai és világnézeti viszonyok adtak okot. Keletkezése óta (1925) a szellemi harc minden fegyverével védi az egyházi és felekezeti nevelés frontját. A múlt iskolai évet Németországban töltve mindenütt azt tapasztaltam, hogy erre a munkára égetően szükség is van. Nem annyira más felekezetekkel szemben, hanem az egyházellenesek nagy s — mi tagadás — egyre növekvő táborával és romboló munkájával szemben. Ennek a négyéves társaságnak a „kívánságára“ jelenik meg a négy kötetre tervezett Päd. Lexikon, melynek I—III. kötete hagyta el eddig a sajtót. Az első kötet magyar bírálói közt többen voltak, akik egyoldalúságot, felekezeti elfogultságot állapítottak meg a szerkesztőről s féltékenyen nézegették össze hasábszám szerint a katolikus és protestáns jellegű cikkek terjedelmét és — nyilván az előszó hatása alatt — nagyon is tartózkodóan fogadták. Hadd kezdjem én is ezzel a kérdéssel. A német pedagógiai lexikonok közt nem ez az első felekezeti színezetű. A „Roloff—Willmann: Lexikon der Päd.“ katolikus jellege köztudomású. — Ha nem is indokolt, de érthető, hogy a protestáns Németországban ez után a vállalkozás után egy evangélikus társaság is gondolt hasonló műnek a kiadására. Egy pillanatig sem tudnék megütközni azon, hogy egy hatalmas ev. pedagógus-gárda számára készült lexikonban bővebben írnak a saját magukat közelebbről érintő kérdésekről, mint más felekezet sajátosabb vonatkozásairól. Különösen pedig akkor nem, ha meggondolnám a fentebb említett rendkívül súlyos viszonyokat. Sőt egészen természetesnek venném, hogy pl. az „Ev. Pädagogik“-rój — maga a szerkesztő — olyan részletesen ír, hogy a cikkben mindent összefoglal, ami lényegeset az ev. tanítónak és nevelőnek tudnia illik és tanácsos ezekben a harcos időkben, mikor nemcsak a politikai küzdelmek hullámai csapkodják az egyház iskoláit, hanem törvénycikkek is bénítják a vallásos szellemű nevelői munkát. Ne a hasábok számát nézzük, hanem a cikkek tartalmát: bántja-e más keresztvén felekezetek érzékenységét s mondható-e írójuk elfogultnak ?
