Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLÉ 229 2. A második részben a nyelvtanítás touábbi céljait jelöli meg az ű. n. Kulturkundéban, mely fogalomra nincs még helyes magyar szó. (Mellesleg említem meg, hogy az agyonreklámozott Kelemen-szótár új kiadásában nyoma sincs e fogalomnak.) A nép lelkét kell megismerni, erre a nyelv csak eszköz. Ez nem új tárgy, hiszen eddig is arra kellett a modern nyelvtanárnak törekednie, hogy az állandóan változó kultúrába folytonos tanulással beleilleszkedjék. Ezt nem tanítani, hanem megöletni lehet csupán. Nem szabad hirtelen következtetni ez irányban, hanem lassan kell kikutatni a nép jellemző sajátságait. Általános rendszert erre megállapítani nem lehet, de elv az legyen, hogy nem kell okvetlenül minden olvasmányból, vagy jelenségből tanulságot le /onni. Alsó fokon igen kevés lesz a Kulturkunde tanulsága, felsőn hirtelenül sok. A modern nyelvtanításra nem minden modern nyelvész lesz alkalmas, mert a cél sokkal magasabb lett újabb időben ; egész egyéniség, meleg szív és eleven lélek fog erre a nyelvtudáson kívül alkalmassá tenni. Kimondottan értelmi természetek nem lesznek megfelelőek, mert a tanárnak bele kell magát éreznie az olvasottakba. A kiindulás u. i. mégis mindig az olvasmány lesz, melybe semmit sem szabad belevinni, mindent belőle kell kiolvasni, s a Kulturkunde szót ki sem szabad ejteni, hogy természetes legyen a megállapításunk. Látjuk ebből, mily fontos az, hogy célravezető olvasókönyv álljon rendelkezésre, mely mozaikszerűen építse fel a követelményeknek megfelelő anyagot. Az olvasmányok kiválasztására sem lehet általános kánont felállítani, mert ez fejlődő és nem holt anyag, mint a latin vagy görög; a modern nyelvésznek együtt kell élnie a néppel, óriási irodalmi anyagot kell felölelnie. Elv ez legyen: az olvasókönyvbe csak olyan olvasmány legyen felvéve, melynek a mával valami kapcsolata van. Pl. az angolban nem kell két Shakespeare-darab teljes elolvasása, hanem inkább áthidalásokkal tárgyaljuk ezeket, hogy más változatos tárgyakat is felvehessünk. Ne legyen túl sok történelmi olvasmány, mint régen, inkább olyan, amely nagyobb érdeklődést tud kelteni, sok cselekedetet tartalmaz. A szaktudományt ki kell zárni, filozófiai tárgyú olvasmány azonban a felső fokon éppen a tárgynézet kialakítása céljából igen üdvös. Művészeti kérdések kellenek, de nem ennek, meg az irodalmi szempontnak kell parancsolnia, pl. Milton „Elveszett paradicsomba bátran elmaradhat, mert a ma szempontjából nem jelent sokat. Általában ne adjunk csonkításokat, hanem teljes darabokat. S mindezt állandó munkaiskolában közöljük, mert a cél nem a „Kentnis", hanem a „Können". A cél elérésére fog vezetni a most sokat emlegetett Koncentráció a tárgyak között és a keresztkapcsolatok (Querverbindung). Nem szabad az egyes tárgyaknak egymás mellett haladniok, mintha egyik a másikat nem érdekelné, hanem egymásba kell kapcsolódniok szervesen. Arra szolgálnak egyes iskolák tanárainak együttes megbeszélései, hogy necsak időben, esetlegesen haladjanak együtt, hanem szellemben is és állandóan. Mert ha ez nincs meg, a tanuló szenved első sorban, de az ügy is. Persze ennek elérésére a tanárok tehermentesítése is szükséges lenne : kevesebb tanuló egy-egy osztályban, kevesebb óra, hogy egy
