Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
226 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE iskoiában még nem érvényesülhet, bár itt is kellő módszerrel sokat tehet az értelem és képzelet fejlesztése a hazafias és erkölcsi érzelmek, akarat és jellemnevelés tekintetében. Barcsai K. tömör, de tartalmas és minden pontjában elfogadható közleménye e kérdéssel foglalkozik. Ismerteti vázlatosan a történettanítás fejlődését, népiskolai tanításának célját és jelentőségét, anyagát és módszerét. Kiemeli a belső és külső szemléltetés fontosságát. Egy rövidebb fejezetben hasonlóan tárgyalja a polgári jogok és kötelességek tanítását. Sz. Ö. Strohmeyer Hans: Methodik des neusprachlinchen Unterrichts. (Georg Westermann, Braunschweig, Berlin u. Hamburg, 1928.) Megállapítja, hogy régen csak a nyelvtani módszer uralkodott, s minden csak arra szolgált, hogy a nyelvtanban biztosságot érjenek el a tanulók; körülbelül három-négv évtized előtt tudatára ébredtek annak, hogy élő nyelvet nem lehet a holtak mintájára tanítani itt a beszéltetés a fontos, és ez teremtette meg az egyoldalú, mondhatnók a pincérbeszélgetést. A világháború körül újra az olvasmány lett a tárgyalás középpontja, de ezután tapasztalat tanította az embereket arra, hogy beszélni is kell tudni. Az 1925. évi német reform a „Kulturkunde“ keretébe olvasztja az egész nyelvtanítás munkáját: egy egységnek kell a modern nyelvtanítás sokféle feladatát áthatnia, s a cél az, hogy megszilárdított nyelvtudáson, irodalmi müveken keresztül vezesse be az ifjúságot az idegen népek szellemvilágába. Ennek módszere azonban nem lehet többé analitikus, hanem csak szintetikus, s mindig gyakorlati cél kell, hogy előtte lebegjen. Csak azt jegyezzük meg, hogy ha erős a nemzeti tárgyak tanítása, nem kell félteni az idegen kultúrába való behatolástól a nemzeti érzést, 1. A könyv első része a tanítás tisztán nyelvi részével foglalkozik. Mindig a gyakorlati szempontnak kell szem előtt lebegnie. Kiinduláskor igen fontos már a kiejtés, melyet soha sem szabad azonban elhanyagolni. Alsó fokon kell a legjobb tanár és legkevesebb tanuló. Tankönyvet nem is szabad eleinte használni, s egyébként olyan könyv kell, melynek bő anyaga a tanár kiválasztó munkáját lehetővé teszi. Az az egyszeri igazgató, ki azt mondta, hogy a Plötz-féle tankönyvet szereti legjobban, mert a tanárnak itt csak egy leckével kell a tanuló előtt járnia, ma már anekdotaalak lehet csupán: a mai tanárnak az egész könyvön uralkodnia kell. A helyes kiejtés eszközei: a tanár előremondása, persze a modern nyelv tanárának már egyetemi tanulmányai alatt teljesen el kell sajátítania a nyelvet; pontos, erősen tagolt is legyen e kiejtés, mely a hibákon észrevétlenül vezesse át a tanulót. Tulajdonkép zenei hallás nélkül nem is lenne szabad modern nyelvet tanítania senkinek, mert éppen a hanglejtés a lényeges minden nyelv kiejtésében. Segédeszközül a hangtani átírás alkalmas, mert így otthon is teljesen helyesen gyakorolhat a gyermek, s a táblára írás az iskolában, viszont kevés otthoni feladat a kezdő fokon, mert az otthoni segítés sokszor zavarólag hat. A fonetikus átírásnál fontos, hogy ez teljesen egyező legyen az iskola tanárainál, mint ahogy harmónia nélkül
