Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

225

De könyve, ami fődolog, elejétől végig érdekes és csak úgy árad belőle a Luther iránt való szeretet.

A jó ügy hívei hálásak lehetnek e könyvéért Szeberényi iránt. Szigethy Lajos.

1. Balassa Bruno: A történettanítás múltja hazánkban. Pécs, 1929. 161. lap.

2. Barcsai Károly: A magyar nemzet történelmének, alkotmányának és az állampolgári ismereteknek tanítása. (Népiskolai módszertani közlemények. IV.) Győr, 1930. 18. lap.

I. Iskolatörténeti monográfiáink túlnyomólag iskoláink külső történetét adják, de nem az azokban lüktetett belső életet, melyet úgy kell nagy részletkutatással és intuitiv fantáziával rekonstruálnunk. Balassa könyve e körbe számítható és a történettanítás fonalán vezet vissza iskoláink elmúlt századaiba. Először a történettanítás fejlődésének általános vázlatát adja, majd ebbe illeszti bele a hazai történettanítást, hiszen ez mindig a külföldi, különösen német és francia elmélkedők és gyakorlati pedagógusoktól függött.

Külön tárgyalja a hazai protestáns és katolikus iskolák történettanítását és tárgyilagosan megállapítja, hogy a történettanítás hazai kezdeményezésének és továbbfejlesztésének érdeme a protestáns iskoláké. A történeti tanítás főanyaga az egyetemes történet volt, ebbe szőtték bele a magyar történetet is. A jezsuita iskolák sokáig nem engedik be a történelmet, mert érezték, hogy vele oly tudománynak nyitnának utat, mely a protestantizmus szárnyai alatt nőtt nagyra. Csak Molindes 1735-i rendelete írja elő rendszeresen az összes jezsüita iskolákra a történettanítást; a piaristáknál még későbben kezdődik a rendszeres történettanítás. Üj szellemet hoz a történettanításba a felvilágosodás, melynek hatása a Ratio Educationisban érvényesül. A történettankönyvek hiányában azonban nem érhette el a középfokú oktatás a Ratiotól megkívánt eredményeket. „Lendületében megtörtén érkezett el a magyar történetkutatás a 19. század küszöbére" — írja a szerző. „Ügyszólván egy század alatt hódította meg az iskolát, lombosította ki ágait a hazai, egyetemes és egyháztörténetet; mutatta meg különböző szempontjait: a politikai, vallási és művelődési irányokat. Izmosodása a fellendült történetírással kapcsolatos."

A szerző azáltal, hogy az egyes korok tankönyveit ismerteti, némi fényt derít a történettanítás szellemére és módszerére is; ennek azonban még nagyobb mértékben való érvényesülését szerettük volna látni: amint az irodalmi repertórium mutatja, gazdag anyagot dolgozott fel, csak egy idevágó mű kerülte ki figyelmét: Márki S.: Történettanítás. Budapest, 1902. Szorgalmas búvárkodása, önálló felfogása és ítélkezése tárgyilagos, nyugodt hangú előadása müvét becses forrástanulmánnyá teszik, melyből sok tanulságot meríthetni.

II. Már a régiek is észrevették, hogy valláson és irodalmi tanulmányon kívül egyetlen tantárgynak sincs akkora mindenoldalú képző ereje, mint a történetnek. Hatása azonban a maga teljességében a nép-