Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 15 vagy a heterogeneákkal is hasonló az eset. Éppen így elhagyhatók a határozatlan névmások is, illetve a szókészlettel együtt volnának tanítandók. A magam részéről könnyitenék a tanulókon a számnevek tanításánál is. Aki idegen nyelveket tud, az érzi, hogy a legnehezebben asszimilálható rész éppen a számnevek helyes alkalmazása. Arra pedig, hogy 852-nként, vagy tizenkét-huszonhatodrész, — igazán kevés szüksége van a diáknak, még talán a tanárnak is. A tőszámnevek alapos begyakorlása mellett engedhetünk a szigorúságból már a sorszámneveknél is, annál inkább az osztószámneveknél és számnévi határozóknál. Nagy szigorúsággal kezelhetjük azonban a rendes igeragozást. Itt a lehetőség szerint még a leggyengébb tanulókat is biztos tudással kell ellátni. A sok rendellenességet, reduplikációt, supinum-hiányt, tövek bővülését csak a szókészlet tanításánál esetenként kellene elővenni. A felsőbb osztályok valamelyikében aztán volna idő az analógiák összehordására. Meddő fáradság a deponens, semideponens és személytelen igék felsorakoztatása is. Ugyanilyen hiábavaló munkának látom, ha a tanuló nagy kínnal bevágja az adiuvare, iuvare, adulari, aemulari, adaequare, cavere, consulere, stb. accusativust vonzó igéket, mert az alkalmazásban úgy sem tudja felhasználni ezt a nagy fáradsággal összeszedett anyagot. A mondattan megtanítása a III. és IV. osztályban csak úgy fog sikerülni, ha a tanár előre összeállított, alkalmas és rövid magyar mondatokat minél többször fordíttat a tanulókkal. így a szókincset is állandóan forgatjuk, a magyartól eltérő nyelvtani sajátságok is szembeötlenek. Meg vagyok arról győződve, hogy a mondattan legpontosabb bevágása sem segít sokat a tanuló nyelvtudásán, Csak az állandó gyakorlás az, ami használ. V" A német nyelvre vonatkozólag ismételhetném azt, amit a latin nyelvvel kapcsolatban mondottam. Itt azonban már nem kell ezeket olyan nyomatékosan hangsúlyozni, mivel a grammatizálás fontossága háttérbe szorul a tantervi utasításokban is. Annál erősebben kell azonban megkövetelni a szavak megtanulását. Szókincs és beszélgetés: ez a kulcsa a német nyelvtanítás sikerének. Természetesen a nyelvtani ismereteket sem szabad elhanyagolni, mert csak erre építhető biztos nyelvtudás. Lényeges könnyítés tehető a tanuló munkáján a számtan tanításánál. Itt a használatban levő tankönyvek nagyon túllőnek a célon, amikor a tantervi utasítástól eltérően a mathematika teljes és pontos rendszerét akarják megismertetni a 10—14 éves tanulókkal. A tantervben felvett anyag ugyanis nehézség nélkül elvégezhető, ha nem akarunk privát ambícióból, vagy a rossz tankönyvek nyomán túl sokat adni a tanulóknak. A tantervből is kimaradt, tehát feltétlenül elhagyandó az I. osztályban az időszámítás (kezdet, tartam és vég kiszámítása), a II. osztályban a korlátolt pontosságú és rövidített számolási eljárás, a III. osztályban az összetett következtetés, a láncszabály és a keverésszámítás. Teljesen felesleges az I. osztályban a számelméleti és számfilozófiai kérdések feszegctése. A bennfoglaló és részekre való osztás megkülönböztetése csak zavarja a kisgyermeket. Ha a tanuló az I,
