Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Dr. Dóczi Imre: Tisztelt Közgyűlés!
204 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE e műszavak nem rontják meg a nyelvérzéket, mig a német nyelv hatása alatt annyira telítve van nyelvünk germanizmusokkal, hogy irtásuk elég feladatot ad a nevelésnek s nem is képes teljesen kiküszöbölni. Más kérdés a gyakorlati életismereteknek, a miniszter úr kifejezése szerint „az életre valóban hasznos ismereteknek“, a „hasznosság“ gondolatának a középiskolában éi-vényesülése. E kérdés szoros kapcsolatban áll a középiskola feladatával, melyet középiskolai alaptörvényünk, az 1883. évi XXX. t.-c. akként tűz ki, hogy „az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészítse“, az 1924. évi XI. t.-c. szerint pedig „e feladatot a reálgimnázium főleg a latin és modern nyelvi és irodalmi tanulmányok segítségével oldja meg.“ A középiskolának tehát másnemű, magasabb feladata van, mintsem hogy egyenesen a kenyér botját adja az ifjúság kezébe. Erre nézve megvannak különféle szakiskoláink. A hasznosság gondolata itt a magasabb általános műveltségben érvényesül, melyet a középiskola az egyes tudományszakok alapigazságai mellett főként az irodalmi műveltségben, a hazai és külföldi irodalom szellemi kincseinek, eszméinek megismertetésében és elsajátításában valósit meg. A közoktatásügyi miniszter úr pedig ez irodalmi műveltséget is csak kultúr sznobizmusnak, hipokrizisnek tartja s a modern nyelveket is nem annyira irodalmuk szellemi tartalmáért, mint inkább gyakorlati alkalmazásukért kívánja a reálgimnáziumban taníttatni, amelynél a fő cél: a helyes, jó kiejtés és a társalgási készség, holott bizonyosan tudja, hogy a középiskola az idegen nyelv gyakorlati kezelésére senkit sem fog megtanítani. A középiskolának eszményi célja van: a szellemi erők kifejtése, a lélek nemesítése s a tudományos képzés megalapozása. Sivár lélek az, melynek egyedüli iránytűje a gyakorlati hasznosság gondolata. Az emberiség még messze van a Madách fantáziájától elképzelt falánszteri élettől, ahol Ádámnak azon kérdésére: „Mi hát az eszme, mely e népbe egységet lehel, mely, mint közös cél, lelkesíteni tud“, a tudós azt feleli: „Ez eszme nálunk a megélhetés.“ A hasz
