Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Dr. Dóczi Imre: Tisztelt Közgyűlés!
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 203 élet változó igényeinek, meg kell maradnia az egyetem propyleumának, hogy a szellemi erők kiképzésével megérlelje az ifjú lelkeket az egyetemi szaktanulmányokra. A mathematikai anyag megrövidítését csak általánosságban jelezvén a miniszter úr, annak mértékéről nem lehetünk tájékozva. Legfeljebb az a törekvése veti előre az árnyékát, hogy e tantárgyat még a szóbeli érettségi vizsgálat tárgyai közül is törölni kívánja, ami hogy mennyire alászállitaná érettségi vizsgálataink színvonalát is, arról ezúttal nem kívánok szólani. A latin nyelvet illetőleg már világosan körvonalazza a készülő reformot, kijelentve, hogy e nyelv tanítását a reálgimnáziumban egyelőre a III., később pedig csak az V. osztályban akarja megkezdeni. Sőt hírlapírói modorban azzal is megörvendezteti a szülőket, hogy latintanításunk már a folyó évi szeptemberben a III. osztályban fog kezdődni, holott szinte elképzelhetetlen s ő maga sem gondolja, hogy a mostani első osztály a jövő évben latin nyelvi tanulmányát abbahagyja s majd a III. osztályban újra kezdje. Úgyhogy a bejelentett reform a latin nyelv kiszorításával csak az első osztályon kezdhető meg s fokozatosan hajtható végre. És mindez miért? Azért, hogy a latin nyelv már az első osztálytól kezdve, helyet adjon a német nyelvnek és a gyakorlati életismereteknek; mert a latin nyelv — amellett, hogy ismerete alig hajt valami hasznot az életben — ily kezdő fokon megrontja a gyermek magyar nyelvérzékét, mig „a modern nyelvek oktatásán felépülő reálgimnáziumi conceptio — a miniszter úr szavai szerint — természetes kiegészítő része a magyar anyanyelvnek, erősített tanítása annak és ilyen máidon a gyermek magyar nyelvérzékének öntudatos kifejlesztése.“ Olyan állítás, mely alig állja ki a bírálatot. Rácáfolnak nagy nyelvművészeink, mint a 17. században az általa is magasztalt Pázmán és Zrínyi, a 19-ikben Vörösmarty, Arany, Jókai, kik vagy teljesen latin, vagy latinos iskolában nőttek ugyan fel. mégis nyelvünk tősgyökeres sajátságainak és tisztaságának lettek mintaképeivé. A latin nyelvből, igenis, vettünk át szavakat, mint minden modern nyelv, a fogalmak kifejezésére, mert hiszen a latin kultúra összes modern műveltségünk alapja, de nem szólásmódokat, vagy mondatfűzési sajátságokat, és
