Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 183 lehetőleg mindig prédikátornak nevezi lelkészeinket a Magyar Kultúra hatása alatt, ott és akkor, amikor a magyar polgári iskola gondolatának komoly megindulásáról pozitív adatokkal tud beszámolni, csak azt állapíthatja meg, hogy ennek az iskolatípusnak gondolathordozói és az ország köztudatába elhelyezői kizárólag evangélikusok voltak. így értjük meg, hogy milyen nagy munkát végzett a szerző akkor, amikor ennek a nagyarányú kérdésnek a megírásába fogott s adatainak kutatása közben talán a lelkiismeretét is kénytelen volt néha elhallgattatni. Egyébként pedig teljes elismerés illeti meg munkájának értékeiért. Azok, akik az általános pedagógiatörténet keretein belül egyes iskolatípusok speciális fejlődési fázisaival és küzdelmeivel nem ismerkedhetnek meg, csodálkozással látják a történelem tanúsága szerint a fáradságos vállalkozásokat s igazán csodálkoznak azon, hogy ma még egyáltalán van polgári iskola, amely a történeti előzményekben vagy annyi akart lenni, mint egy mai iparosiskola, vagy a reáliskola nívójára akarta felküzdeni magát, vagy pedig egyszerűen csak alapismereteket nyújtott a kereskedelmi szakiskola elvégzéséhez. Intézte ennek a fejlődési ügyét mindenki, talán éppen csak elegendő s kiváló pedagógus nem s hiába látjuk azt, hogy neves emberek álltak e jó ügy mellé, az elintézési mód s az eredmény igazolja a véleményünket. Ezenkívül ennek az iskolának nehéz küzdelmei rávilágítanak arra is, hogy a 19. század előtti időkben az iskolapolitika nagyfaktorai közül éppen az egyház volt az, amely a legjobb igyekezettel fáradozott azon, hogy a nép minden rétege olyan ismeretek birtokába juthasson, amilyenekre a jövő szempontjából szüksége van s ezért igaztalan szerzőnk néhány olyan megjegyzése, ameilyel az ellenkezőjét hirdeti. Gondolatmenete, történeti értékelése, a megfelelő korok szociális viszonyainak iskolapolitikai szempontból való felvázolásai különben igen jók s amennyiben örülünk kedves és értékes művének, éppen anynyira sajnáljuk, hogy indokolatlanul tett vallási megjegyzései — legalább is bennünk protestánsokban — egy kissé lerontják munkája értékét. Gaudy László. Vitéz Sághelyi Lajos dr.: A magyar polgári iskola hatvanéves múltja. Budapest, 1929. 292. lap. Ez a munka tulajdonképpen az előző műnek a folytatása s az a rendeltetése, hogy a magyar polgári iskola 1868-tól való küzdelmét és harcainak eredményét bemutassa. Jobb forrásanyag felett rendelkezett, mint előző szerzőnk s a fiatalság aktivitásával úgy merült el minden forrásanyagában, hogy abból, ami a mai kor számára csak érdeklődést keltő lehet, azt mind bemutassa s érdekes, kedves feldolgozásban közkinccsé tegye. Ez lehetett a célkitűzése s ennek teljesen meg is felelt. Könyve élvezetes olvasmány s ahogy megindulunk vele az előbb említett évvel, úgy elevenedik meg a muH iskolapolitikája s kultúrtörekvéseink sok már elfelejtett érdekessége, amelyeket tényleg érdemes mégegyszer megismerni. Tényleg az az iskola ez, amely létéért állandóan