Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 184 küzdött, ahogy szerzőnk ezt megállapítja, s nem mondhatjuk azt, hogy akár báró Eötvös József, akár Gsengery Antal odaadó cs lelkes küzdelmei egy pillanatig is azt a látszatot tudták volna kelteni bárkiben, hogy ennek az iskolának hazánkban megvan a fejlődési lehetősége s élete a kiszabott mesgyében biztosan haladhat előre. Bizonyos azonban az, hogy a múlt század hatvanas és hetvenes életének legizgatóbb parlamenti pedagógiai kérdése: a polgári iskola ügyeinek rendezése s ahogy szerzőnk vezet minket a nagy anyagon keresztül, a szakértők forrástanulmányozásának részleteibe is beleláthatunk anélkül, hogy a parlamenti részletek felesleges részletmegvilágításai a gondolatsorozatot megzavarhatnák. Megállapításai pedig az egyes fázisok után olyan találóak, amelyek kedvéért, érdemes volt a könyvet megírni. Érdekes szerzőnk viszonya magával a tárggyal szemben. Amikor arról kell beszámolnia, hogy a polgári iskola elhelyezésének akadályai egyre nagyobbak lesznek, hogy mint iskolatípus nem sorolható sem a középiskola, sem a népiskola tagozatába, szigorúan csak történész, aki teljes objektivitással idézi és mutatja a múltat, hogy mint volt, miért és kik küzdöttek. Ha figyelemmel kísérjük a fejlődés egyes állapotaiból bemutatott tanrendeket, akkor látjuk, hogy sokszor csak a kísérletezés s rég helyesnek ítélt próbák variálásával folyt a játék. Mintha nem is akarta volna senki komolyan ezt az iskolatípust hazánkba bevezetni s szinte magunk előtt áll a parlament és kultuszminisztérium azon ki nem mondott értékelése, hogy nincs is szüksége a magyar falunak és magyar iparosságnak annyi ismeretre, mint amennyit ez az iskola nyújtani képes. S ennek a gondolatnak továbbvitelével látjuk meg tulajdonképpen nemcsak ennek az iskolának nemzetnevelő jelentőségét, hanem azt is, hogy nálunk a múltban a nép érdekében sohasem hoztak olyan kultúráldozatot, mint amilyent az megérdemelt volna. Érdekesen vonul végig ebben a könyvben az ezen iskolához közelálló iskolatípusok fejlődésének sok-sok bizonytalansága s mégis azt kell megállapítsuk, ami már egészen speciális magyar vonás, hogy egy eredeti gondolat célkitűzései közben jelentkező kísérletezések annyira foglalkoztatják a magyar embert, hogy sokszor a később jelentkezett gondolat hamarabb ölt testet, mint ami azt tulajdonképpen megindította vagy kiváltotta. Ebben a kérdésben is azt látjuk, hogy a polgári iskolával való vívódás arra mindenesetre jó volt, hogy gyors ütemben rendeztetett hazánkban úgy a reál, mint a kereskedelmi és iparoktatás s mi azt hisszük, hogy a polgári iskola küzdelmeinek ez az eredménye olyan érték, amiért magáért is érdemes lett volna dolgozni. Látjuk ebben a könyvben azt a sok kísérletezést is, amely a polgáriiskolai tanárképzés körül folyt s hűségesen tér ki szerzőnk ebben a részletkérdésben úgy a mult, mint a jelen minden olyan részletére, amely külön érdeklődésre tarthat számot. Művének kiváló fejezetei a háborús polgári iskola és az új öncélú polgári iskola fejezetei s azok a különböző statisztikai rajzok, amelyek a megadott anyagot szemléltetik minden elgondolható lehetőségben, újra
