Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Megjegyzések
kérdésének múltjával és jelenével foglalkozik és kimutatja, hogy az ú. n. dialektikai teológia (Barth!) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mai valláspedagógiából e fogalmat meglehetősen elhagyják vagy jóval kritikusabb szemmel nézik. W. Knevels a mai német lírából vett tanulságos példákon mutatja be a valláshoz való visszatérést abból az álláspontból, melyet a költők a gyermekhittel szemben elfoglalnak; vagy visszasóvárogják saját gyermekségük hitét, vagy más gyermek hitén igyekeznek felemelkedni. Szelényi Ödön. ä PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE________147 Megjegyzések. 1. „Még egyszer“ az ismétlő éretségi. És még valami. A kérdés tulajndonképen teljesen elveszítette jelentőségét, mihelyt az új utasítás-tervezet a javítón kétszer bukott tanúlót ismétlő teljes érettségire engedi. Ez a minisztérium törvényes jogának, — saját rendeletéit módosíthatja, a törvényt magyarázza, — kétségen felül álló érvényesítése. De leveleket kaptam, melyek közül némelyik a törvénymagyarázat helyességét vitatja, másik az érettségi színvonalát félti. Illendőnek, sőt kötelezőnek tartom a válaszolást. A törvényt (1883: XXX. t.-c. 27. §.) a Lukács-féle utasítás, tehát miniszteri rendelet szorította meg e vonatkozásban. Csak elismerés illetheti az egyest, vagy minisztériumot, ha jobb belátását újabb rendelettel érvényre emeli. Csak felülemelkedni tudás, bölcseség jele consilium in melius mutare. Az a „még egyszer“ csak a javító vizsgára vonatkozik a törvényben. Ezt hangsúlyozni kellett, mert szokatlan volt, a javítót kétszer megengedni. A régibb utasításban még az is ott állott, hogy „és utoljára“. Ez elkopott az 1905-iki utasításban, mert elég világos volt a „még egyszer“ is. A zavar onnan volt, hogy tényleg semmi további intézkedés nem történt, hogy mi legyen vele. Igaz, hogy ellene sem. Ha az! vizsgáljuk, hogy mit rendel a törvény, akkor a Lukács-féle magyarázat lehet a helyes. Ha azt nézzük, hogy mit neműit a törvény, csak az újabb álláspont állhat meg. Fontosabb volna most már az, hogy a készülő új utasítás ne csak kizárja a kétféle magyarázatot, hanem egyszerűsítse is a kérdést. Ne engedje meg a kétszeri javítást az érettséginél sem. Nem kell ehhez talán még novelláris módosítás sem: hiszen az 1883: XXX. t.-c. igen sok paragrafusát törölte az idő. Ezt sem siratná senki. Az osztály vizsgái analógia legyen ennél is útmutató: megbukott egy tárgyból, javíthat egyszer. Ha a javító nem sikerül, ismételheti a teljes vizsgálatot: írásbelit, szóbelit. Ha újból megbukik, egyből, ismét javíthat egyszer. Ha ekkor sem sikerül, — többé nem érettségizhet. Még akkor sem, ha újból beiratkozik a nyolcadik osztályba s újból tesz osztályvizsgát, önként. Ezzel egyszerűbbé válnék az eset és egy vizsgával kevesebb a
