Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Külföldi lapszemle
146 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Külföldi lapszemle. Die evangelische Pädagogik 1929. évi V. füzetében két cikk is foglalkozik az ev. nevelés kérdésével. Fr. Delekat abból indul ki, hogy csak a világháború után eszmélt a német ev. társadalom arra, hogy az ev. nevelés nem azonos az ev. vallástan oktatásával. Majd rámutat a fogalom nehézségére. Szoros különbséget tesz nevelés és kiképzés között és kimutatja, hogy eddig a vallástanítás tisztán a kiképzés céljait szolgálta, nem pedig azt, ami tulajdonkép hivatása: a hit felkeltését. A nevelésben mindig arról van szó, hogyan keletkezik az emberben a jóhoz való akarat? Az ev. nevelés ebbe a körbe tartozik, tehát lényegét nem szabad kizárólag a képzés és iskola problémájának tekinteni. Mert az ev. iskola problémája az ev. nevelés kérdésének csak egyik részletprogrammja. A fő, hogy meg kell változtatnunk a szellemét és ethosát annak a közösségnek, melyben élünk. El kell ejteni az ész autonómiájának és a szabad autonom személyiség tézisét. Ezzel szemben az ev. keresztyénség a bűn, m. p. úgy az individuális, mint a kollektiv bűn jelentőségét hangsúlyozza. Ezen az úton rejlenek az ev. pedagógia tudományos feladatai. Ev. nevelés igazában azt jelenti, hogy mindenki, aki nevelői feladatot végez, hitéből kifolyólag felfogja azt a titkot, mely által az ember nevelővé lesz. Ez pedig a szeretet, mely által az egyik a másikat a csüggedésből a hithez, az egyedüllétből a közösséghez vezeti, Delekattal polemizál H. Schwartz a „Pädag. Lexikon" szerkesztőjének a cikke. Elveti Delekatnak a nevelésről és kiképzésről adott definícióját. A nevelést tágabb értelemben kell szerinte venni és akkor ev. nevelésen az ev. ifjúságnak ev. szellemben vezetett nevelése értendő, mely a képzést is magában foglalja. De a vallásos-erkölcsi képzés elsősorban mint az érzület képzése fogandó fel. Ha az evangéliumról, mint a nevelés tartalmáról beszélnek, nem lehet rajta mást érteni, mint bizonyos tan-, azaz képzőtartalmat. De a nevelés körében az evangélium mindent felülmúló értékét oly közel hozzuk az ifjúság leikéhez, hogy képes legyen érzületi erői közé fölvenni és magában megőrizni, mint szellemi énjének legjobb részét. (Bővebben szól e fontos kérdésről szerző a Päd. Lexikon I. kötetében). Az 1929. évi 6-ik füzetében 0. Stählin a német ifjúsági mozgalom és nevelés viszonyát vizsgálja. Rámutat az ifjúság túlzásaira, az iskola ellen intézett igazságtalan támadásaira, de viszont kiemeli azt is, hogy azért volt hatással az ifjúsági mozgalom az iskolára is. 0. Hanse az Orberlin jubileummal kapcsolatban az ev. kisded-pedagógiáról értekezett. Méltatja a nagyszerű elszászi ev. lelkész (f 1826.) érdemeit, rámutat arra, hogy Elszászból a kísdednevelés, melyet 0. Hanse jobb kezével Schepler Luicióval oly sikerrel végzett, Baden és Wíirttembergbe is eljutott. Poroszországban Fliedner Tivadar által talált utánzást és kibővítést. Csak később kezdődik Frőbel hatása. Végül v kifejti a szerző, hogy az ev. kisdednevelésnek ma is hivatása van. Az 1930. évfolyam I. füzetében M. Schmiedt a vallásos élmény és „átéletés"
