Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
140 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE szakoktatása véglegesen eljegyezte magát a pedagógiai tudománnyal.“ Ennek csak örülhetünk, de viszont ennek folyománya, hogy a kultúrértékeket, illetve a nevelői célkitűzéseket is revízió alá kell venni. Ezt teszi szerzőnk előttünk fekvő értekezésében, Hivatkozva a mai kor és a mai magyarság szükségletére és támaszkodva modern pedagógusok (Komis, Spranger, Kerschensteiner. Weszely, Rein, stb.) véleményére, kifejti, hogy nem lehet többé az absztrakt, exkluzív idealizmusnál megállani, hanem el kell fogadni az utilizmus elvét is, melyet azonban nem szabad összetéveszteni az egocentrikus hajlammal. A kereskedelmi iskolának a feladata ily körülmények közt nem lehet többé az, hogy kereskedőket neveljen, hanem oly elemeket is, kikben meglegyen a kezdeményezés új munkaalkalmak teremtésére: termelőkre és vállalkozókra, de e cél elérésére egy új tanártípusnak, a technikai képzettségű mérnököknek kell bevonulniok ez iskolafajba, — mert a kereskedelmi iskola nem magáért van, hanem kizárólag a magyar gazdasági élet érdekében. A szerző meggyőző fejtegetéséhez azért is hozzájárulhatunk, mert az utilizmus mellett nem feledkezik meg a nemzeti és erkölcsi értékekről. Helyesen mondja, hogy az iskolába bele kell vinni azt a meggyőződést, hogy a Szociális lelkiismeret feladata a kapitalizmus idealizálására törekedni. A szerző fejtegetését élvezettel és helyesléssel olvastuk; cikkét szívesen ajánljuk kartársaink figyelmébe. Kár, hogy fölösen használ idegen szavakat. Sz. Ö. Térképészet. Magyar cserkész könyvei 112—13. k. Budapest, 1929. A már általánosan ismert, kitűnő szerkesztésben megjelent cserkész-könyvsorozathoz egy újabb értékes, a cserkészerényeket: önállóságot, öntevékenységet nevelő, fejlesztő kis könyv csatlakozott. Tankönyvszerű világos, áttekinthető módon foglalja össze mindazt, amit a cserkésznek tudnia kell, ha a „terepet" járja. Megtanulja belőle az alapfogalmakat, térképjeleket, tájékozódást, távolságmeghatározást. Könnyen megérthető példákkal, jó rajzzal teszi konkréttá a térképvázlatkészítés nehéz szabályát. A táborozás helyéről „Jelentés“ készítésre ad tanácsot, mellyel nemcsak az önszámonkérésre szoktatja a megfigyelő cserkészt, hanem önérzetét is erősíti azzal a lehetőséggel, hogy pontos jelentését felhasználhatják az állandó térképhelyesbítő munkában. Ismerteti a fontosabb, de drága műszereket. De nem veszi el a vidám cserkésznek a kedvét, hanem megtanítja az olcsó előállításra. Mellékletben abc sorrendbe foglalja a térszíni alakulatok neveit. Van itt aztán sok, az iskolában nem tanult, de a tájnyelvből jól ismert elnevezés. Csak a kisebb kiemelkedés fogalmára 11 kifejezést közöl. Elkél a magyarázat melléjök. A földrajzi tankönyvek átvehetnének egy néhányat közülök.
