Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 141 A Térképészet című kis könyv igazán nem engedi meg, hogy a cserkész mint „penészvirág a terepen, a napsütésben elhaljon." (Budapest) Jeszenszky Ilona. Bánlaky—Hesz—Sztrilích: Játékoskönyv. A Magyar Cserkészszövetség kiadása. 1927. Már a második, bővített és képekkel élénkített, magyarázott kiadása jelent meg a Játékoskönyvnek. Sík Sándor avatott tollából került előszava egyúttal programmja is a könyvnek. Játékszeretetre, „igazán szépen, igazán jól, cserkészmódra“ megjátszott játékra buzdítja a könyv olvasóit. Cserkészlélek legyen a játékban és annak keresztülvivésében is. Neveljen önuralomra, alkalmazkodásra, igazságra, pontosságra, leleményességre, gyors észjárásra. Ezt akarja a könyv is elérni. Van benne sok ismert, az iskolákban is felhasznált játék, de legtöbb a fiúcserkész számára kigondolt, vagy újszerű alakításban megjelent játék. Abc sorrendbe foglalja a szabadban, a szobában rögtönzött, vagy előkészített játékokat, azokon kívül a különleges cserkész, megfigyelési, tréfás, bemutatásra alkalmas, vízi és menetelés közben felhasználható játékokat. A Játékoskönyvnek örülhet a cserkészcsapat vezetőjén kívül a tornatanár is. (Budapest) Jeszenszky Ilona. Dr. Kenyeres Elemér: A gyermek beszédének fejlődése. Szülőkre és pedagógusokra nézve értékes kis munka hagyta el ez évben a sajtót. Dr. Kenyeres Elemér tanítónőképző intézeti tanár fent idézett műve. Nagyon kiérzik belőle a gyermekét szerető szülő, a jó pedagógus, de egyúttal a nyelvész is. A kis munka valóban arról szól, amit a címben igér. Még nagyobb értéket ad neki az a körülmény, hogy saját kisleánya beszédének a fejlődését nyutja, tehát egész terjedelmében gyakorlati megfigyeléseken alapul. A mű kis terjedelme mellett is rendkívül nagy anyagot foglal magában. A megfigyelések nagyon pontosak és finomak. Jól esik olvasni, hogy a tapasztalt tények megegyeznek nyelvészeinknek a nyelv fejlődésére vonatkozó újabb megállapításaival. Kenyeres igazolja, hogy az egyes ember nyelve ugyanolyan változásokon, fejlődési formákon és fokokon megy keresztül, mint az emberiség nyelve; az egyes ember épúgy alá van vetve lélek, nyelvkészség szempontjából belülről fakadó tevékenységének és a kívülről jövő hatásoknak, akár az emberiség ősi idők óta. „A belülről fakadó tevékenységnek a kívülről jövő hatásokkal való megszakításnélküli legmélyebb egyesülése, a két tényezőnek egymást kölcsönösen alakító munkája hozza létre a fejlődést.“ Mondja Kenyeres (8. o.). A munka végtelen szorgalomról és odaadó megfigyelésről tanúskodik. Szinte látjuk a pedagógust jegyzőkönyvvel, irónnal a kezében a kis
