Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 139 Pestalozzi szerint a — már a csecsemő arcán felragyogó — mosoly, mely az anyai szeretet megnyilvánulásának nyomában fakad s már a csecsemőnek magasabbrendűségét, lelki életét bizonyítja. Kimutatja továbbá, hogy nemcsak legközvetlenebbül, de legtartósabban is a jóság hat a gyermek fogékony lelkére. S éppen, mivel a szeretet és jóság az anyában legerősebb a gyermek iránt, legelsőrangú nevelőnek az anyát tartja Pestalozzi. Mivel pedig ez a szeretettel és jósággal leggazdagabban felruházott anya a családi otthonban hathat legjobban gyermeke egyéniségének a kialakulására, úgy az otthon a nevelés első, alkalmas színtere. Ezekből következik, hogy alapvetően fontos tehát 1. az anya nevelése, vagyis annak nevelőtevékenységre való előkészítése, 2. az otthon erkölcsös, vallásos levegője, a családi élet tisztasága és szentsége. Ez alapvető eszmék mellett végig kitűnik a levelekből, hogy a testi és értelmi nevelés is csak, mint az erkölcsi jellem kifejlesztésének alapja, fontos. Közöl ugyan érdekes gondolatokat a testi nevelésre vonatkozóan is (pl. a torna nagy értéke, látszólag hiányzó erők kifejlesztése, érzékszervek tökéletesítése szempontjából), hirdet fontos elveket az értelmi nevelésre vonatkozóan is (a gyermek öntevékenységének döntő szerepe a tanításban, érdeklődéskeltés, anyanyelv vezető szerepe, stb.), de a torna főfontosságát is a kedélyképzésben, az értelmi nevelés főcélját is a gyermek tudásvágyának, a tárgyak, iskola és tanító iránt érzett szeretetének felkeltésében látja. Az érzések fejlesztésének, a lélek nemesítésének célját tudatosan hangsúlyozza utolsó levelében, hol a nevelés céljáról szól az író. Ez a cél a boldogság, ami a belső és külső világ harmóniájában rejlik. Ezt az összhangot kell a nevelésnek eredményül megvalósítania. S ez összhangnak legmagasztosabb megnyilvánulása akkor valósul meg, mikor az ember ugyanazt a lelke mélyéről fakadó, fenntartásnélküli, mélységes bizalomtól áthatott szeretetet érzi Isten iránt, amely szeretet a kisgyermek ártatlan leikéből árad édesanyja iránt. Így világít rá Pestalozzi leveleinek gondolatmenete Krisztus egyik legmélyebb jelentőségű mondására: „Aki nem fogadja a mennyeknek országát, mint e kisded, az nem megyen be abba.“ A levelek közvetlen tanulságai inkább a szó szoros értelmében vett „kisdednevelés“ szempontjából fontosak. A szeretet, jóság, mosoly, lélek nemesítése, tökéletesebbé fejlesztése azonban olyan eszmék, melyek nélkül egyetlen pedagógus, tudományát a következő nemzedékre átruházó tudós sem végezhet eszmények megvalósítására törekvő jó munkát. (Budapest) Dr. Zelenka Margit. Hajnal Dávid: A kor iskolája. Budapest, 1929. 22. lap. Korszakosnak mondható eredmény a VKM 48.818—1928. sz. rendeleté, melynek értelmében a budapesti állami felső kereskedelmi iskolát a felső kereskedelmi iskolai tanárképző intézet gyakorló iskolájává avatta. Ezzel a pedagógiai szempont vonult be a kereskedelmi szakoktatásba és vagy amint széles látókörű szerzőnk kifejezi: „hazánk kereskedelmi
