Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
138 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE örvendeztették meg kis francia társaikat, hanem nívós, szépen sikerült hangversennyel is, ahol francia nyelven elszavalták a „Szeptember végén“-t, Dohnányi, Bartók zeneműveiből adtak elő s magyar ruhában magyar táncot lejtettek. Zsúfolásig megtöltött terem, dörgő taps és könynyező szemek volt a jutalmuk . . . Ez eddig csak kedves, ifjúsági élmény, pedagógiai szempontból érdekes emlék volna csupán, De ha látjuk a francia lányok leveleiből felénk áradó nagy szeretetet, mikor arra kérik társaikat, hogy „ne felejtsék el őket soha", amikor a „szép Dunáról“, a „tündéri Budapestről álmodoznak és mikor így fejezik be levelüket: „Et maintenant, viszontlátásra kedves Zsuzsi, sokszor ölel ta petite amié Paulette“ ; ez már nem egyszerű „levelezés", hanem lelkes magyar propaganda eredménye, önzetlen szívek kítárulása, két nemzet jövendő anyáinak meleg kézfogása. Arató Amália dr, dicsérendő munkát végzett szerető, felügyelő gondosságával; megérdemelné, hogy példáját minél többen kövessék olyanformán, mint ahogy ezt a budapesti evangélikus leánykollégium már meg is tette, amelynek növendékei angol leányokkal leveleznek kedves, közvetlen hangon. (Budapest) Szarvasi Olga. Pestalozzi Henrik: Levelek a kisdednevelésről. Fordította: dr. Petrich Béla. Előszóval ellátta: dr. Kenyeres Elemér. E harmincnégy levélnek magyar nyelven való közlése 1927-ben, tehát Pestalozzi halála után éppen 100 évvel kezdődött, mikor az egész művelt világ hálás kegyelettel ünnepelte egyik legnagyobb pedagógusának, Pestalozzinak emlékét. Mint az alapos tájékozódást adó előszó érdemes írója mondja, a levelek közlésének egyik célja éppen a hódolat kifejezése volt. A második, hogy a nagyszerű gondolatokat, nevelési elveket tartalmazó levelek a magyar nevelők számára is könnyen hozzáférhetőkké legyenek. Harmadszor pedig hézagpótló szerepet is tölt be e munka, mint neveléstörténeti segédkönyv. A levelek Yverdonban keletkeztek, ezen a magyar neveléstörténetben is jelentős helyen, hol éppen a magyar kisdednevelés úttörője, az „Angyalkert" kiváló alapítója, Brunswick Teréz szívta magába a Pestalozzi magasztos leikéből áradó érzéseket, gondolatokat. Szándékosan említem elsősorban Pestalozzi érzéseit. Mert bár nem nehéz a levelekben mozaikszerűen elhelyezett gondolatok logikus összefüggését megtalálni, mégis az érzések heve, közvetlensége teszi e művet oly mély hatásúvá. S ugyancsak az érzésekre, ezek fejlesztésére és nemesítésére alapítja Pestalozzi a nevelés egész, nagy művét is. Ép e levelekben fejti ki a nagy nevelő, hogy a gyermek lelkében rejlő s kifejlesztésre váró képességek közül legfontosabb a gyermek szívében rejlő hála, bizalom s a szeretetből fakadó, önzetlen lemondás. E képességeknek, készségeknek fejlesztésére egyetlen eszköze van a nevelőnek, a jóság. A jóság megmérhetetlen nevelő, ösztönző hatását bizonyítja
