Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 137 lanak és elárulják a kritikus Fehér Gábort) erősen racionálisan és kevés életerővel felvázolt jellemképletei külön életet élnek a regényétől, föléje is nőnek. Fehér Gábornak elsősorban véleménye, igen határozott véleménye van az életről, társadalomról, emberi sorsról s regénye úgy jött létre, hogy ezt a véleményt szépirodalmi formában akarta kifejezni. Szinte látjuk, amint a regény szereplői rendre felállnak egy elképzelt közönség előtt, hogy elmondják nézeteiket, melyeket a mögöttük álló író a fülükbe súg. Először a regény főalakját világítja meg az írói reflexió fényszórója, hogy kritikát mondjon a háborús civil-társadalom közönyéről, majd átveszi a szót egy pesszimista szolgabíró és sötét jóslata már a magyarság „lenni vagy nem lenni" kérdését dönti el, végül kiáll egy tizenötéves gimnázista is, aki igen felnőtt szavakban fejezi ki a maga konvulziós sexualitásán átszűrt és problémákkal telített gondolatait. Ezek a gondolatok erősen kihegyezettek, megfeszülnek, hogy áttörjék a művészet mindig akaratos falát, de visszahullanak, mert kívülről jönnek, rációból, írói kiszámítottságból. Ezért nincs a regény alakjának előélete, művészi létalapja. Engedelmes, mindig készen álló figurinák, nincs egyéni hangjuk, mert mondanivalójuk sem az övék, hanem a saját véleményébe szerelmes íróé. Hogy ilyen körülmények között a regényszerkezet vonala is állandóan megtörik és elvész a feleslegességekben vagy a bőven ömlő nézetnyilvánításokban, az egészen magától értetődik. Keserű szájízzel hagyjuk abba az írást. Egy kétségtelenül nemes írói akarat tévelyeg a regény lapjain, de minden lap azt árulja el, hogy ez az akarat most még nem tudott találkozni a mesterség titkaival. (Budapest) Kerecsényi Dezső. A Mária Terézia leány líceum tanulóinak nancy-i levelezése és franciaországi tanulmányútja. írta: Arató Amália dr. Ez az alig félívnyi kis különyomat megható, bájos történetet mond el: egy francia és egy magyar leányközépiskola néhány növendékének levelezését, a magyar lányok nancy-i látogatását, kedves leányszívek összeforrását. A franciák mindig szerettek és tudtak is levelezni. Nagyszerű stílusérzékük, nyelvük árnyalati gazdagsága, ragyogó szellemük valósággal „predesztinálja" őket a levélírásra. Most is ők voltak a kezdeményezők s tanáruk: Melle Gaudoin vezetésével elindultak az ismeretlen magyar társakhoz címzett levelek. S a magyar leányok, ki jó, ki rossz franciasággal, de egyforma szeretettel válaszoltak a kedves bemutatkozó levelekre, S mind sűrűbben jöttek a francia levelek és mindig gyorsabban kerültek postára a magyar válaszok. S a hideg papíron, fekete tintasorok között meleg, piros leányszívek dobogtak egymás felé. S ekkor a francia nyelv lelkes és nagyműveltségű tanára, Arató Amália dr. eltalálta mindnyájuk rejtett vágyát: egy szén tavaszi napon elindult velük Nancyba, hogy kis növendékei a valóságban is megkaphassák az eddig borítékban küldött csókokat és üdvözleteket. De Arató Amália lelkes növendékei nemcsak egyszerű látogatással
