Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom

136 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A sárospataki református kollégium 1621 -i törvényei pedig elrendelik, hogy a teológia és bölcsészet nemcsak tételeik vitatásával, hanem rend­szerükben is az egyházi és állami életben leendő használat céljából magyarázandók. És a protestáns iskolákból csakugyan a magyar füg­getlen államiság, a magyar nemzeti alkotmány hatalmas védelmezői és támaszai kerültek ki. Belső életük és szervezetük etikája a magyar nemzeti élet felbecsülhetetlen erőforrása volt. Ezenfelül nagy protestáns pedagógusok (Apáczai Csere J., Comenius A. J., Keresztúri Pál, Marton­­falvi György stb.) új nevelési irányt, elvet, módszert adtak és alkal­maztak s az iskolai oktatást és nevelést magasabb nívóra emelték, ezzel a nemzet szellemi életének erőteljes haladását és gazdagodását ’ segítették elő. Ezekről semmit sem találunk a könyvben, épúgy, mint a 17. század tudományos törekvéséről és irodalmáról sem. Mindez, kétség­kívül, indokolatlan hiánya a műnek. S. Szabó József. Fehér Gábor: Semmibe ívelő hidak. (Regény. Jóba Elek könyv­nyomdája, Nyíregyháza. 1929.) A szerző nevét e folyóirat olvasói jól ismerik. Felfigyelhettünk kritikai munkásságára, mert néhány olyan erényt vehettünk benne észre, mely nem közönséges képességeket sejtetett: biztos kritikai látást, szilárd gondolatformáló tehetséget és bátorságot megalkotott ítéletének kimondására. Egyik ifjúsági lapunk hasábjain is találkoztunk nevével, mint ügyes diáknovellák szerzőjével, de bennünk elsősorban a kritikus Fehér Gábor arca alakult ki és most, midőn regényéről írunk, némi bizonytalansággal fogunk hozzá . . . Annál is inkább, mert ez a regénye egyáltalában nem sikerült. Nem tudjuk, hogy első regénye-e, de megtalálható benne az első regény minden árnyoldala. A koncepció maga, a papírra vetés előtti írói el­gondolás nagy és valóban alkalmas lehet arra, hogy egy író életünk semmibe ívelő hídjainak szimbólumára egy hatalmas műalkotást emeljen fel, de éppen ilyen nagy koncepcióknál, ha nincs meg bennük az §z átütő erő, mely keresztültör azon a kínai falon, melyet a meglátott anyag mindig maga köré von, elhibázott alkotások jönnek létre és jelei lesznek az alkotó erő nem egészen saját útjain való járásának. Magya­rán szólva nem hisszük, hogy Fehér Gábor kétségtelenül irodalmi irányú tehetsége a regény számára volna teremtve. A regény cselekménye igen vékony. Egy szabadságos hadnagy a vonaton nem is éppen a társadalmi illem szokványos szabályai szerint megismerkedik egy fiatal leánnyal. Beleszeret, utána utazik falujába, de útjaik mégis szétválnak részben némi homályosan jelzett anyagi ügyek, részben pedig egy morálisan bizonytalannak látott jövő megsejtése miatt. Maga ez a vékony cselekmény még nem volna baj, sőt jelzi az író el­gondolásának ambiciózus hátterét, a belső történés ábrázolásának min­den cselekménykitalálásnál értékesebb és erőpróbára állítóbb voltának tudatát. Mindez a belső történés azonban maga is nagyon gyenge növésű. Nem bírja el a mondanivaló kétségtelenül nehéz terhét. Az író erős társadalomkritikai nézetei (melyek egyébként igen jó szemre val-

Next

/
Thumbnails
Contents