Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Domby László: A rajz-érdemjegy döntő befolyása a tanulók továbbhaladására
6 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE testületéit, hogy e fontos tárgy tanításába iparkodjanak mentül több tanulót bevonni." Az ének is elfoglalta tehát az első pozíciót abban az irányban, hogy följebbviteli jelleghez jusson és itt aligha fog megállani. S bizonyára nem csalódunk, ha a testnevelés mai hatalmas előretörését látva, biztosra vesszük, hogy a közel jövőben a testgyakorlás is követeli magának a promoveáló jelleget. Hiszen e tekintetben már két évtizeddel ezelőtt hangzottak el javaslatok és heves vita folyt a Tanáregyesületi Közlönyben. Ha jól emlékszem, akkor az a kérdés döntötte el a vitát, hogyan történjék majd a javító vizsgálat a tornából, hiszen tornaszerek nem állanának rendelkezésére a szegény megbukott tanulónak, a szabadgyakorlatokat pedig hogyan végezze egymaga? Hogy ma jobb kilátásokkal indulhatnának testnevelési tanáraink tárgyuk érdekében a küzdelembe, senkisem tagadhatja. Ez azonban — egyelőre még legalább — a jövő kérdése, maradjunk tehát csak a rajznál! A rajznak tehát az új középiskolai tanterv életbeléptetése óta följebbvivő jellege van, Ebből következik, hogy abból minden tanulót meg kell osztályozni. Tehát fölmentés — testi fogyatkozás miatt — csak a rajz technikai része alól adható, de a felmentett tanulók e tárgy elméleti anyagából kikérdezendők és megosztályozandók. (Állami Rendtartás 50. §.) Erre vonatkozólag ugyanott ezt az utasítást kapjuk: „A rajzban magának a rajzolásnak, vagyis a kifejezési módok használatának, a művészi feladatok megoldásának az elmélete, mások rajzi közlésének a tanuló által való megértése és megmagyarázása követelendő meg, már az alsó osztályúaktól is. A III—VIII. osztályban a művészi alkotások elemzése ad bőséges anyagot a technikai rajzolás elméletében és történetében való jártasság ellenőrzésére s így a tanuló elméleti rajztudásának az elbírálására. A feladatok gyakorlati megoldásánál azonban a hibás szeműeknél, vagy kezűeknél minden fokon meg kell elégedni a schematíkus ceruza-vázolásokkal, sőt orvosi vélemény alapján esetleg ezektől is el kell tekinteni.“ Rajztanár-kollégáinknak bizonyára sok fejtörést okoz ennek az utasításnak a gyakorlati megvalósítása s a rajz technikai része alól felmentett tanulók osztályozása. Kétségtelen ugyanis, hogy az ilyen felmentett tanulók rajzérdemjegye nem lesz egy sorba állítva azokéval, akik a rajz technikáját is gyakorolták. Sőt egyenesen komikum számba megy, hogy a rajzból osztályzatot kapjanak azok is, akiknél a fenti utasítás szerint a schematíkus ceruza-vázolásoktól is el kell tekinteni. De ha a puszta elméleti rajztudás nem lehet egyenlő értékű a rajz-technikában való jártassággal és az ennek alapjául szolgáló elméleti rajztudással, milyen alapon osztályozhatók és osztályozandók a felmentett tanulók ? Lehet, hogy a testi fogyatkozás miatt felmentett tanuló nagyszerűen tudja a rajzolás elméletét és a művészeti és művészettörténeti tananyagot s akkor nem lesz-e rá nézve igazságtalan és elkeserítő eljárás, ha ennek ellenére — őt amúgy is nyomasztó testi fogyatkozása miatt, amelyről ő nem tehet — tudását nem értékelik úgyy mint azokét a társaiét, akik gyakorlatilag is rajzolnak? S ha éppen úgyr értékelik, nem lesz-e ez igazságtalan eljárás azokkal szemben, akik az
