Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Domby László: A rajz-érdemjegy döntő befolyása a tanulók továbbhaladására
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 7 elméleti tudás mellett gyakorlatilag is rajzolnak ? Hol és hogyan állapítható meg itt az igazságos elbírálási alap? Megoldható-e ez a kérdés olyan alapon, amelyet Pirchala ajánl (1. 326. 1.), hogy t. i. a felmentett tanulóknál ezt a bejegyzést alkalmazzuk: Az 1883. évi XXX. t.-c. 5. §-a értelmében testi fogyatkozás miatt mérsékelt követelmények szerint, illetőleg most már az 1924. évi XI. t.-c. 8. §-a, a leányközépiskolákban az 1926. évi XXIV. t.-c. 6. §-a értelmében? Mind olyan kérdések ezek, amelyek tömérdek nehézséget okoznak a tanárnak, tanártestületeknek és tanulóknak egyaránt. Nagy nehézség merül fel a magántanulóknál is, mert még ha kapnak is olyan nevelőket, akik meg tudják adni tanítványaiknak a szükséges rajzkészséget és az elméleti rajztudást, de honnan és hogyan szerzik meg a művészeti és művészettörténeti ismereteket? Hiszen még iskoláink is igen gyéren vannak felszerelve a művészettörténet tanításához szükséges tanítási eszközökkel s legfeljebb csak jobb-rosszabb lenyomatokkal lesznek felszerelhetők, amelyekben éppen az vész el a legtöbbször, ami legfontosabb, legtanulságosabb lenne. E célra még megfelelő tankönyveink sincsenek. De ha lesznek is, megfelelő felszerelés nélkül nem pusztán a tankönyv beszajkózására lesznek-e utalva a tanulók s lesz-e annak valami haszna amellett, hogy az a legnehezebb kővágásnál is nehezebb munka lesz rájuk nézve ? Mennyi összeütközés lesz majd e nehézségek miatt az osztályozó értekezleteken, főként ha tekintetbe vesszük rajztanár-kollégáinknak, mint legtöbbnyire művész-embereknek, fokozott érzékenységét s tárgyuk és annak fontossága iránti, egészen érthető és természetes szeretetét és lelkesedését? Hogy nem előre festem az ördögöt a falra, hanem az már is megjelent : ime ott az egyik állami reálgimnázium esete a múlt évről. A VIII. osztály egyik jó tanulóját a rajztanár semmiképpen sem találta át- s így az érettségi vizsgálatra bocsáthatónak. A tanárikar az állami Rendtartás 97. §-a alapján az illető tanulónak rajz-érdemjegyét elégségesben állapította meg s őt érettségi vizsgálatra bocsáthatónak minősítette. A rajztanár a 90. § alapján kívánta különvéleményének felterjesztését. Hosszú sürgönyözés kezdődött a főigazgatóhoz, aki úgy döntött, hogy ha csak az illető tanuló valami abszolút nemtörődést és feltűnő hanyagságot nem tanúsított a rajzból, érettségi vizsgálatra bocsátható. Üjból gyűlésezés, vitatkozás, míg végre is a tanártestület véleménye érvényesült. íme egy egyórás, ügyességi tárgy megakaszthatta volna s megakaszthatja a tanuló egész pályáját. S ilyen eset bizonyosan kerül elő majd több is s talán néha az illető tanuló nem is tud segíteni magán, mert kézügyessége, rajz-készsége egyáltalán nincs. S ha csak egy ilyen eset fordul elő egy intézetben, ez elég arra, hogy hosszú évekre, sőt évtizedekre megbontsa a tanártestület egészséges közszellemét, békéjét, amely nélkül pedig eredményes munkásság egyetlen intézetben sem képzelhető el. Nem lesz érdektelen e kérdés történetét vázolni a leányközépiskolában sem. Itt a rajznak még nagyobb a jelentősége, mivel az eszthétikai képzésre és rajz-készségre a leányiskolában természetesen mindig nagyobb súlyt vetettek. A felsőbb leányiskolák legrégibb Szer
