Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Haberehrn Gusztáv Adolf: A rádió és gramofon, mint az énektanítás segédeszköze
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 127 Igaz, az egyes szótárakon belül megvan az egységre való törekvés, pl. a B. D. csak egyetlenegy kettős formát ismer. Kompagnien és Kompanien, a B. tizenegyet, a P. tizenhatot — de ezzel szemben ott áll az ö hármas írásmódja. . . . így hát németül sem valami könnyű helyesen írni. (Budapest) Mohr Győző. A rádió és gramofon, mint az énektanítás segédeszköze. A középiskolai tanítás egyik alapvető tétele újabban abban a felfogásban domborodik ki, hogy mindazt, amit az óra keretén belül demonstrálni lehet, a növendékeknek be kellene mutatni. Ez a mai modern felfogás helyén való, mert a tanuló sokkal könnyebben tudja a fogalmakat felfogni, megérteni és átgondolni, ha a magyarázattal felkeltett figyelmét a demonstráció segítségével úgy irányítjuk, hogy azt állandóan ugyanarra a helyre összpontosítsa. A fizikatanítás eredményes volta is főként attól függ, vájjon tudunk-e mindent a tanuló szemei elé varázsolni, amiről a magyarázat szól. Megfelelő kísérletek bemutatásával sokkal jobban sikerül az osztály figyelmét lekötni, mint ha csak egyszerűen elmondjuk a fizikai törvényt és ezt jól-rosszul sikerült rajzzal nagy vonásokban a táblára vetítjük. Hiszen a fizikai gyakorlatok is ugyanazt a célt szolgálják, mert ezekkel módot nyújtunk a tanulónak arra, hogy maga is ismételje mindazt, amit az előadás keretében látott és hallott. A kísérleti, illetőleg demonstrációs bemutatások azonban, a mai modern tanítás korában, nemcsak fizikai előadásokra vonatkoznak, hanem minden egyes tantárgyra s így az énektanításra is. Kérdezhetné valaki, hogy mit lehet az énektanítással kapcsolatban bemutatni, hiszen ott nem térbeli, hanem időbeli hangjelenség lefolyásáról van szó. Mindenesetre itt is igen sok olyan dolog mutatható be, ami a növendékek előnyére válhat. Az énekórákkal kapcsolatos bemutatásokat két csoportba lehetne foglalni: olyanokra, amelyeket vetítőgéppel és olyanokra, amelyeket rádióval, esetleg gramofonnal mutatunk be. A vetítőgéppel való bemutatásról itt nem kívánok bővebben megemlékezni. Bizonyára minden intézetnek van vetítőkészüléke, amelybe csak megfelelő képek szükségesek, hogy a vetítés végbemehessen. Itt a helyes testtartás, a zongorabillentyűk, a vonalrendszer, a gyakrabban előforduló hangszerek, a hangjegyek és szünetjelek ritmikai felosztása, a hármashangzat arányos nagyságú harangok útján ábrázolva, az éneklő- és légzőszervek stb, stb. vetíthetők. A vetítés mellett azonban igen tág tér kínálkozik az énektanítás
