Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Haberehrn Gusztáv Adolf: A rádió és gramofon, mint az énektanítás segédeszköze
128 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE keretén belül egyes daloknak rádióval, esetleg gramofonnal való bemutatására. Itt a növendék rögtön hallhatná a kórusokat, kvartetteket, tercetteket, duetteket és szólókat. Budapesten és kiváltképpen a külföldön a rádió igazgatósága igen gyakran szerepeltet dalárdákat, néha meg egyházi énekkarokat is műsora keretén belül. Ezeket kellene elsősorban felhasználni, amikor kellő alkalom kínálkozik reá. A növendék ezek meghallgatásakor abba a szerencsés helyzetbe jutna, hogy összehasonlításokat tudna tenni az egyes énekkarok előadásmodora között és megfigyelhetné azt is, milyen a jól előadott kórus hanghatása. Bizonyára észre fogja venni mindazon zenei nüanszokat és hangbeli finomságokat, amelyek máskülönben örökké homályban maradtak volna előtte. A haladás érdekében sokat jelentene, ha a növendék egy és ugyanazt a kórust nemcsak egy, de több dalárdától hallaná énekelni. Ha ilyen alkalom kínálkoznék, akkor ezt okvetlenül meg kell ragadni. Ezáltal a növendékek abban a helyzetben lesznek, hogy összehasonlítást tudnak tenni az egyes énekkarok által létrehozott hanghatás között s úgyszólván önként rá fognak jönni arra az eredményre, hogy minden kórus előadásánál az általános művészin kívül érvényesül a karnagy egyéni felfogása is. Ha kiváló szólóénekesek előadásának a meghallgatása kínálkozik, akkor minden töprengés nélkül hozzá kell juttatni a növendéket eme műélvezethez. Lehetetlen észre nem vennie, hogy a szólóénekes a kari énekhez képest igen sok szabadságot enged meg magának. Rá kell jönnie, hogy ez nem alkalmazkodik szorosan a zeneszerző előírásához, hanem saját egyéni sikere érdekében hol egy hosszan kitartott s leheletszerűcn dekrescsendózott hanggal, hol pedig hirtelen tempóváltoztatással aknázza ki a reá nézve legelőnyösebb helyzetet. Ezt az egyéni effektust a kari énekes nem engedheti meg magának, amennyiben ott senki sem tehet kivételt s minden énekes a karnagyi pálca határozott intésének kénytelen engedelmeskedni. Hogy összehasonlításokat tehessünk, ahhoz szükséges, hogy minél gyakrabban hallgassuk meg a rádió útján közvetített énekkarokat. Ez a lehetőség, sajnos, nagyon korlátozott, mert a rádió nem igen tér el előre meghatározott programmjától s így ehhez kell igazodnunk. Ez a kényelmetlen helyzet azonban ne legyen kerékkötője az egész ügynek. Sőt inkább még arra is lehetne a növendékeket figyelmeztetni, hogy keressenek alkalmat az esti órákban közvetített kórusok meghallgatására, így azután a megfelelő magyarázat és a kellő helyen alkalmazott figyelmeztetés újra felidézheti az egész jelenséget akkor, amikor a növendékeknek erre szükségük van. Ilyen körülmények között az énektanítástól sokkal nagyobb eredményt várhatunk, amennyiben mindenkinek már konkréten kialakult fogalma és kellő tájékozottsága lesz a dologról. Röviden még csak arról emlékezem meg, hogy miért kívánom a bemutatást elsősorban rádió útján és nem gramofonon. Ugyanis a legtöbb intézet fizikai szertára fel van szerelve rádiókészülékkel s így nem kell sokáig gondolkozni ama költségek előteremtéséről, amennyibe egy jó gramofon belekerül, hanem haladék nélkül meg lehet kezdeni a
